Miután már a sarki péknek is megvolt a határozott véleménye Donald Trump és Volodimir Zelenszkij szócsatájáról, én próbáltam inkább mély levegőt venni. Az amerikai elnök ugyanis az elmúlt hetekben felrobbantotta már az internetet azzal, hogy:
1. Bejelentkezett Grönlandért.
2. Riviérát csinálna Gázából.
3. Kamerák kereszttüzében veszett össze az ukrán elnökkel.

Aztán azóta sem masíroznak amerkai csapatok Grönland felé, és az ötcsillagos szállodák sem épülnek Gázában. Szóval néha talán bölcsebb kivárni, mint vészharangokat kongatni.

Nem volt ez másképpen most sem: nemrégiben Volodimir Zelenszkij terjedelmes X-üzenetben járt Canossát. Lehet ezt szépíteni, de az ukrán elnök szépen fejet hajtott. Megspórolhatta volna az egész hajcihőt, ha már Washingtonban megfontoltabb.

Nem tudom, ezután mi következik. De a történtek egyik legnagyobb tanulsága, hogy az európai álom nagyjából három napot élt. A vágyvezérelt véleményformálók eddig dédelgethették az illúziót, hogy Európa majd a szabad világ új vezetője lesz.

Az elmúlt néhány napban publicisztikák, sőt elemzések (!) sorát olvastam arról, hogyan pótolja majd Európa az Egyesült Államokat. Tényleg komolyan gondolták, hogy ami nem sikerült az ukrán fronton az amerikaiaknak és az európaiaknak közösen, azt majd Európa egyedül megoldja. Én pedig igyekeztem felszedni az államat a földről.

Nagyon úgy tűnik, még Volodimir Zelenszkij sem hisz Európában. Talán ez most ébresztőt fúj.