Nehéz bármit is mondani a tegnapi katasztrofális (más szavakkal azt nem lehet jellemezni) amerikai-ukrán találkozó után, amely végül heves szóváltásba és kiabálásba fajult a világ legnagyobb hírügynökségei kamerái előtt. Az biztos, hogy példátlan helyzetet láttunk, amely minden kétséget kizáróan bevonul a nemzetközi diplomáciai történelembe.

Trump kritikusai egyértelmű álláspontra rendezkedtek be: az egész helyzet megrendezett volt, Donald Trump és JD Vance szándékosan arra készültek, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák Zelenszkijt az amerikai lakosság és a kamerák előtt.

Zelenszkij kritikusai mást láttak: szerintük az ukrán elnök vetette el a sulykot, tiszteletlen volt, benézte a helyzetet, amelyben volt, és ugyanazt a testtartást és hangnemet vett fel, amolyan áldozat szerepéből következő erőpozíciót, amit máskor is szokott, csak hogy ez Donald Trumppal szemben nem hogy nem működött, de kifejezetten kontraproduktív lett.

Mindkét álláspontban van némi igazság, bár teljes mértékben egyikkel sem értek egyet. Tegnap este legalább annyira rossz érzésem volt az egész helyzettel kapcsolatban, mint amikor 2022 februárjában kirobbant a háború, ami fordulópontot jelentett a világpolitika szempontjából. Könnyen lehet, hogy most is fordulóponthoz érkeztünk. Újranéztem a felvételeket. Beszéltem a helyzetre valamennyire rálátó ukrán és amerikai ismerőseimmel.

A Fehér Ház forrásai szerint nem volt semmiféle megrendezettség: Donald Trump valóban készült az amerikai-ukrán megállapodás aláírására, ami egyébként is amerikai nyomásra készült, tehát leginkább Washington érdekében állt (bár a végső változat már alapvetően kölcsönösen előnyös feltételeket tartalmazott). Készen álltak a dokumentumok. Elő volt készítve a közös, ceremónia előtti ebéd (amelyet végül a Fehér Ház adminisztrációjának a munkatársai fogyasztották el).

A helyzet két ponton ment félre. Egyrészt a jelen lévő sajtó is hevítete a hangulatot, amikor Zelenszkijtől többek között ezredik alkalommal megkérdezték, hogy miért nem öltönyben vesz részt a találkozón (ezt a kérdést ugye egy közel-keleti, vagy indiai, pakisztáni delegációnak soha nem tennék fel), majd JD Vance közbeszólt a két elnök beszélgetésébe, szándékosan provokálva Zelenszkijt. Zelenszkij viszont nem hárította Vance beszólását, nem legyíntett rá, hanem lényegében kioktatta a kamerák előtt, hogy Putyinnak nem szabad hinni, és különben is, nem tudja miről beszél, hiszen nem járt még Ukrajnában, tehát előbb látogasson el személyesen. Zelenszkij és Vance fokozott hangnemű vitájába végül Trump is kénytelen volt bekapcsolódni, akinek nem igazán maradt más választása, mint megvédeni az alelnökét.

Egyrészt mintha lett volna egy szándék az aláírás előtt “helyretenni” Zelenszkijt, aki azonban ellenállt, és visszatámadott. Nem tudom, hogy mennyire készítették fel az ukrán elnököt erre a találkozóra, de ez a taktika így erősen hibázott, mert megalázkodás ide vagy oda, de a jelen helyzetben éppen Ukrajnának kell valami Washingtontól (fegyverek és támogatás), és nem fordítva. Trump megengedheti magának, hogy boríthatja az asztalt és félbeszakítja a találkozót, Zelenszkij a jelen helyzetben nem.

A nagy kérdés most, hogy közelebb kerültünk-e mindezzel a békéhez, vagy pont ellenkezőleg?

Azért még él egy halovány remény arra, hogy a kölcsönös érdek miatt és Zelenszkij kioktatását követően az amerikai adminisztráció megenyhül, és aláírják a megállapodást egy nagy kibékélés keretében. Viszonylag kicsi az esélye, de az elmúlt hetek dinamikáját látva egyáltalán nem lehetetlen. Elvégre a közeledési szándékot maga Trump mutatta meg, amikor két napja lényegében visszaszívta a korábbi szavait a diktátorozásról, és úgy tett, mintha semmi nem történt volna.

Ukrajna amerikai katonai támogatásának a sorsa azonban most egy hajszálon múlik. A különböző számítások hat hónaptól nagyjából egy évig teszik azt az időt, amíg az amerikai támogatás hiánya komolyan érezhetővé válhat a fronton a 2024. tavaszi időszakához hasonlóan. A nagyobb probléma az amerikai hírszerzés és a SpaceX által biztosított Starlink rendszer - na ezek nélkül az ukrán hadsereg kvázi megvakul és megsüketül, és ebben az európai partnerek (USA nélkül) aligha tudnak segíteni. Vlagyimir Putyin most persze hátradőlve nézi a showt, ami kétségtelenül fel is fogja bátorítani az oroszokat a további harcok során. Az európai vezetők egymásra ígérve állnak ki Ukrajna mellett: a morális támogatás fontos, de az európai fegyverraktárak lényegében üresek, rövid- és középtávon semmilyen formában nem váltható ki az amerikai támogatás.