Az európai szén-dioxid-kibocsátás globális kontextusban

Bár a fejlett országok az idei ENSZ Éghajlatváltozási Konferencián Bakuban (COP29) elkötelezték magukat amellett, hogy 2035-ig évente 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő országok számára, elemzők szerint ez az összeg messze elmarad a szükségestől. A hatékony fellépéshez ennek legalább négyszeresére lenne szükség. A kérdés továbbra is az, hogy a világ nagy kibocsátói, mint Kína vagy az Egyesült Államok, képesek-e az EU-hoz hasonló elköteleződést mutatni.

2024-ben a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 37 milliárd tonna körül alakul, ami újabb 2%-os növekedés az előző évhez képest.

Ebből – a korábbi trendek szerint – az Európai Unió országai hozzávetőleg 3,3 milliárd tonnáért felelhetnek, ami a világ teljes kibocsátásának nagyjából 9%-át teszi ki.

Míg az EU kibocsátása csökkenő tendenciát mutat, más régiók, például Kína – habár fontos kiemelni a megújuló energiaforrások térnyerését is – és India, továbbra is növelik a kibocsátásukat.

Kína 2024-ben várhatóan körülbelül 11 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, azaz közel háromszor annyit, mint az EU, míg az Egyesült Államok közel a dupláját az évi 5 milliárd tonnával.

Idén januárban jelentek meg azok az elemzések, amelyek szerint az EU-nak évente (!) 1500 milliárd euró (1600 milliárd dollár) beruházásra lesz szüksége ahhoz, hogy teljesítse a 2050-re kitűzött nettó zéró kibocsátási célokat.