Idáig jutottunk Magyar Péter uszító és gyűlöletkeltő kampányának köszönhetően.

Ami most zajlik, az már nem egyszerű politikai ellenállás vagy tiltakozás. Ez valami sokkal mélyebb és szomorúbb jelenség:
egy generáció egy részének totális erkölcsi és érzelmi összeomlása, amit a felelőtlen ellenzéki politizálás szabadított el.
Nap mint nap szembejönnek velem a videók. Tisztségviselők, aktivisták vagy egyszerűen csak „a közösség” tagjai üvöltöznek, ordítanak, káromkodnak. Mindenféle érdemi érv nélkül. Amikor pedig valaki odamegy hozzájuk és civilizáltan megkérdezi: „Rendben, mi a konkrét problémátok?”, hirtelen csend lesz. Semmi. Egy értelmes mondat nem hagyja el a szátok. Nincsenek tények, nincs összefüggés. Csak üres, dühös tekintetek. Aztán jön az agresszió: lökdösődés, fenyegetőzés, személyeskedés, ocsmány szitkok és egyre gyakrabban a fizikai erőszak.

Ez már nem politikai vita. Ez egyfajta kollektív hisztéria.
És pontosan ez a legárulkodóbb: ha valaki nem képes elmondani, hogy mi a baja, akkor az maga a probléma lényege. Hadd fogalmazzam meg helyettük, mert úgy tűnik, nekik nem megy:
A ti igazi problémátok az, hogy nem éltetek szarban.
Nem ismertétek azt a világot, ahol az édesanyák nem engedhették meg maguknak a fodrászt, a műkörmöt vagy a műszempillát, mert minden fillér a túlélésre ment. Nem tudjátok, milyen érzés, amikor a család minden tagja azért küzd, hogy legyen mit enni, legyen mit felvenni, és ne fázzatok a lakásban télen. A korábbi generációk számára a „luxus” azt jelentette, hogy nem kellett választani az étel és a rezsi számla kifizetése között.

Nektek ezzel szemben szinte minden a seggetek alá van rakva: jogosítvány-támogatás, olcsó üzemanyag, alacsony rezsi, relatíve jó fizetések, sosem látott fogyasztási lehetőségek. És mégis tombol a düh.

Persze, lehet nyafogni, hogy „bezzeg Nyugaton többet keresnek”. Igaz. De ott nézzétek meg azt is, mennyibe kerül tankolni, mennyibe kerül fenntartani egy autót, mennyibe kerül egy egyszerű éttermi ebéd vagy egy albérlet. A nyugati jólétnek ára van – és azt nem csak a fizetésben, hanem az élet minden területén megfizetik.

Ti pedig itt, Magyarországon, egy olyan történelmi pillanatban éltek, ahol egy fiatalnak objektíve soha nem volt még ilyen könnyű alapvetően jól élnie. S mégis gyűlöletet, frusztrációt és erőszakot termeltek belőle.

Ez nem a kormány hibája.
Ez nem Orbán Viktor hibája.
Ez nem a „rendszer” hibája.
Ez a ti belső ürességetek, a hála hiánya, a perspektíva teljes elvesztése és egy manipulatív politikus (Magyar Péter) által szándékosan felszított, irányított düh eredménye.

Aki nem tud mit kezdeni a saját viszonylagos jólétével, az előbb-utóbb gyűlölni kezdi azokat, akik ezt a jólétet megteremtették vagy fenntartják. Mert a kényelmes lét ellenére üresnek érzi magát – és könnyebb másokat hibáztatni, mint szembenézni a saját értékrendi és karakterbeli válságával.

Ez a mostani „mozgalom” nem rendszerváltás.
Ez egy elkényeztetett, irányított, mélyen boldogtalan generációs dühkitörés, amit egy ambiciózus politikus saját hatalmi játszmáihoz használ fel.
És sajnos egyre mélyebbre süllyedünk.