Kedves mindenki, aki még emberként él és ír!

Ma este egy barátnőm elküldött egy fotót. Egy huszonéves nő kapta ezt az üzenetet, miután korábban kitett magáról egy képet a miniszterelnökkel. Mosolyogva, büszkén, ahogy azt az országban sokan mások is teszik, amikor találkoznak vele.
Ennyi történt. Egy kép. Semmi provokáció, semmi gyűlölet, semmi támadás.

Erre kapott egy üzenetet egy bizonyos Sándor Borbély elnevezésű tiszás álprofiltól. Nem politikai vitát kezdeményezett. Nem érvelt. Nem kérdezett. Hanem undorító, aljas, szexuálisan agresszív mocskolódással támadta meg. A legdurvább, legszemélyesebb sértésekkel illette, mintha az a fotó bűncselekmény lenne. Mintha az, hogy valaki fotózkodik egy politikussal, feljogosítana bárkit arra, hogy verbálisan megalázza.

Olvassátok el nyugodtan, mit írt pontosan (én most nem másolom be, mert hányingert kapok tőle, de a képernyőképen ott van).
Ez nem vita. Ez zaklatás. Egy fiatal nő megalázása pusztán azért, mert vállalta, hogy kivel szimpatizál.

És ilyenkor óhatatlanul felmerül néhány kérdés.
Hogyan jut el valaki oda, hogy azt gondolja, hogy jogos ilyeneket írni egy fiatal nőnek? Miért gondolja bárki, hogy egy nő neme vagy politikai véleménye miatt így lehet beszélni vele? Mikor lett természetes az, hogy érvek helyett megalázással reagálunk?

Magyar Péter hónapok óta hergeli a követőit. Kedves Péter Magyar! Tudod, a kimondott szavaknak súlya van! A kimondott mondatok alakítják a közeget, a közeg pedig hat az emberek tetteire.

Ez a lány nem közszereplő. Nem politikus. Csak egy fiatal magyar nő, aki kifejezte, hogy melyik politikai irány ad neki reményt. Ez önmagában nem lehet ok arra, hogy bárki gyűlölet céltáblájává váljon.
Félelmetes belegondolni, hogy ma Magyarországon egyre többen érzik úgy: nem biztonságos nyíltan kimondani, kivel szimpatizálnak.
Mert jön a trágárság, a személyeskedés, a szexizmus.
Ez nem demokrácia. A demokrácia a vitáról szól. Az érvekről. A kölcsönös tiszteletről.

Addig, amíg Magyar Péter nem áll ki egyértelműen az ilyen viselkedés ellen, addig ő tehet erről a légkörről. Ő felelős érte. Mert a vezető példát mutat. Magyar Péter példája pedig szégyen.

Szomorú, hogy idáig jutottunk.
Szomorú, hogy egy egyszerű fotó ennyi indulatot vált ki.
De talán még nem késő megállni egy pillanatra, és visszatérni az alapokhoz.

Nem kérek mást, csak annyit, hogy viselkedjünk emberhez méltó módon.
Ennyi.