A karácsony ünnepe mindenkinek mást jelent.
Van, akinek az ablakban pislákoló fényeket, a fahéj és a narancs illatát, azokat a jól ismert dallamokat, amelyek ilyenkor mindig újra felcsendülnek.

Másoknak az együtt töltött időt: a meghitt beszélgetéseket, a nevetést, vagy éppen a csendes összebújást.

És vannak, akiknek a karácsony inkább megállás.
Egy pillanat, amikor végre nem kell rohanni.

A karácsony nem mindig tökéletes.
Nem azért, mert „elrontjuk”, hanem mert emberek vagyunk.
Mert néha fáradtak vagyunk, túl sokat vállalunk, vagy olyan terheket hordozunk magunkban, amelyeket nem lehet díszekkel elfedni.
És mert az élet nem áll meg attól, hogy december 24-e van.

Talán mégis éppen ezért igazi ez az ünnep.

Emlékeztet arra, hogy elégnek lenni nem teljesítmény kérdése.
Nem attól vagyunk „rendben”, hogy minden időben elkészül, hogy tökéletes az asztal, vagy hogy mindenki mosolyog a képeken.
Elégnek lenni azt jelenti, hogy jelen vagyunk — hibákkal, érzésekkel, őszintén.

A karácsony arra is tanít, hogy az áldás nem a szépen csomagolt ajándékokban rejlik.
Néha egy figyelmes kérdésben.
Egy türelmes hallgatásban.
Egy ölelésben, amely tovább tart a szokásosnál.
Vagy egyszerűen abban, hogy jelen vagyunk egymás életében.

És talán arra is emlékeztet, hogy a legfontosabb dolgok nem a fa alatt vannak.
Hanem a tekintetekben.
A kimondatlan, mégis megértett mondatokban.
Abban az érzésben, hogy tartozunk valahová — még akkor is, ha ez nem mindig hangos vagy látványos.

Kívánom, hogy ezekben a napokban mindenkinek jusson
egy kis pihenés,
meleg fény az estében,
és legalább egy pillanat, amikor úgy érzi:
itt és most jó így lennem.

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!