Ezt most muszáj kiírnom magamból...

Néha megállok egy pillanatra, és csak nézem ezeket az üzeneteket. Egész egyszerűen elképesztőnek tartom, hogy emberek (felnőtt emberek!) képesek leülni a telefonjuk vagy a gépük elé, csinálni egy kamu profilt, és órákig azon gondolkodni, hogyan tudnának egy fiatal nőt megalázni, megfélemlíteni.

Képzeljétek el egy pillanatra: Van egy lányotok. Egy hugotok. Egy barátnőtök. Vagy egyszer lesz majd egy kislányotok.
Ő este hazamegy, leül a kanapéra, maga elé veszi a telefonját, és a következő üzenetek fogadják:
„remélem meghalsz”, „téged meg kéne erőszakolni”, „fel kéne akasztani”.
És ezt nem egy beteg ember írja valahonnan egy pincéből.
Hanem több tucat, több száz ember.
Magyar emberek.
Olyanok, akiket Magyar Péter felhergelt.
Olyanok, akik reggel felkelnek, megiszák a kávéjukat, bemennek dolgozni, este meg hazamennek a családjukhoz… és mindeközben még van energiájuk egy 29 éves nőt halálosan fenyegetni egy álprofil mögül.

Ti ezt normálisnak tartjátok?
Ez lenne az a bizonyos „szeretetország”?
Ez az a férfiasság, amire büszkék vagytok? Hogy tömegesével álltok neki egy fiatal nőt online bántalmazni?

Én nem félek tőletek. Soha nem is fogok. Én szánalmat érzek.
Ugyanis, aki ilyen üzeneteket ír, az belül már régen halott. Valami nagyon nincs rendben azzal a lélekkel, aki képes erre.

És tudjátok mi a legszomorúbb? Hogy a gyerekeitek egyszer majd látni fogják, mit írtatok. Vagy a feleségetek. Vagy az anyukátok.
És akkor magyarázhatjátok majd, hogy „csak vicceltem”, „csak felháborodtam”, „ő kezdte”.
De a szavak megmaradnak. Örökre.

Szóval fenyegessetek csak tovább. Minden egyes üzenettel csak azt bizonyítjátok, hogy igazam van. Hogy ez a gyűlölet nem rólam szól. Hanem rólatok. Arról, hogy hova süllyedtek.