Mi a problémám ezekkel a „ki az a Zsolti bácsi” és hasonló kérdésekkel? Most tegyük félre azt a tényt, hogy mindez rágalmazás, és a rendelkezésre álló bizonyítékok világosan mutatják: ilyen eset nem történt. Erről ma már bőven posztoltam, és bár rendkívül fontos ennek a tisztázása, most mégsem erre szeretnék kitérni.

Ami most foglalkoztat, az az emberi oldala ennek a történetnek. Kedves tiszás balliberális hozzászólók, a megnyilvánulásaitokból egyértelműen kiderül, hogy benneteket valójában nem a gyerekek sorsa érdekel, hanem kizárólag a politikai haszonszerzés. Számotokra a téma csupán eszköz: lehetőség arra, hogy a Fideszt rossz színben tüntessétek fel.

Őszintén remélem, hogy mindenkihez eljut ez az írás, aki hozzászólt, és hogy el is gondolkodtok rajta. Tegyétek fel magatoknak a kérdést: erkölcsi szempontból hogyan értékelitek a saját kommentjeiteket? Őszintén kíváncsi vagyok rá.

Mert egyetlen hozzászólótól sem olvastam olyat, ami valóban a gyerekekről szólt volna. Senki nem vetette fel, hogy a gyerekeknek milyen lelki terhet kellett elviselniük, hogyan lehet őket segíteni, milyen pszichológiai támogatást fognak kapni, és ki biztosítja majd mindezt számukra. Ez önmagában sokat elárul.

A hozzászólásaitokból az látszik, hogy a gyerekek sorsa hidegen hagy benneteket. Számotokra mindez csak egy politikai játszma, ahol nem az áldozatok számítanak, hanem az, hogyan tudtok egy hamis váddal politikai tőkét kovácsolni. Ezen talán érdemes lenne mindenkinek elgondolkodnia.