Nagyra tartom Orbán Viktort, mert mindig kitart a magyar emberek mellett, még akkor is, amikor mások meghátrálnak.

Pontosan tíz éve, a röszkei határnál mutatta meg, mit jelent igazi vezetőként helytállni. 2015-ben, amikor Brüsszel még a migrációt ünnepelte, Orbán Viktor már világosan látta azt, amit mások nem mertek kimondani: a migránsok beengedése a magyar családokat, a gyermekeink jövőjét és a mindennapjaink nyugalmát sodorta volna veszélybe.
Egyedül ő volt elég bátor és elég okos ahhoz, hogy meghozza a döntést. Még annak ellenére is, hogy tudta: ezért minden irányból támadás éri majd.

Az idő őt igazolta.
Nyugaton a migráció a hétköznapok része lett: erőszak, bűnözés, zavargások.
Az emberek – főleg a nők és a gyerekek – viselik most ennek a következményeit.

Magyarország viszont ma is biztonságos.
Itt nyugalomban lehet élni, és ez egyetlen embernek köszönhető: Orbán Viktornak, aki tíz éve is a magyar emberek érdekeit tartotta első helyen, nem a brüsszeli elvárásokat.
Ez nemcsak bátorság, hanem politikai zsenialitás is volt a részéről.

És most itt áll velünk szemben Magyar Péter, aki nem vezető, hanem végrehajtó. Aki azt teszi, amit Brüsszel diktál neki. Ő odaadná a magyar szuverenitás egy részét, és ezzel ugyanabba a veszélyes helyzetbe sodorná az országot, amiben Nyugat-Európa már rég benne van.
Ursula megmondja, Weber bólogat, ő pedig végrehajtja.
Ez a különbség közte és Orbán Viktor között: az egyik követ, a másik vezet.

A röszkei események figyelmeztettek minket arra, hogy mindig lesznek, akik veszélybe akarják sodorni a biztonságunkat.
Orbán Viktor viszont már tíz éve felismerte valóságot, és ő volt az egyetlen, aki szembe mert nézni vele.

Ma is ugyanaz a feladatunk:
megőrizni a békét, a biztonságot és a függetlenségünket. Ehhez pedig nem gyenge bábokra van szükségünk, hanem olyan vezetőre, mint Orbán Viktor.