Van egy hely, ahol a fiatalok még álmodhatnak arról, hogy lesz egy saját otthonuk. Van egy ország, ahol a család alapja nem a bizonytalanság, nem az, hogy hónapról hónapra idegennek fizeted a bérleti díjat, hanem az, hogy belépsz a saját ajtódon, és tudod: ez a tiéd, ez a gyerekeid biztonsága, a családod jövője. Ez az ország Magyarország.

Amíg Nyugat-Európában egyre kevesebb embernek van saját lakása, nálunk az arány évről évre nő. Németországban már csak minden második ember él saját otthonban, Ausztriában még kevesebb. Nálunk viszont tízből kilenc családnak van saját lakása. Ez nem véletlen. Ez nem statisztika. Ez a különbség két világkép között.

Brüsszelben azt mondják: bérelj. Legyél kiszolgáltatva. Ne legyen gyökered. Magyarország viszont azt mondja: legyen saját otthonod, legyen biztos jövőd, legyen családod, aki nem fél attól, hogy másnap utcára kerül.

És ne felejtsük el: amikor egyszer a baloldal kezébe került az irányítás, az első dolguk volt megszüntetni a családtámogatásokat, elvenni az otthonteremtés lehetőségét.

Most is ugyanezt tennék. És aki ma kormányváltásról beszél, az valójában azt mondja: vegyük el a fiataloktól a reményt, vegyük el a családoktól a biztonságot.

Mert a saját otthon több, mint tégla és beton. A saját otthon az a hely, ahol először hallod a gyermeked nevetését. Ahol a család vasárnapi asztala áll. Ahol biztonságban tudhatod a szeretteidet. Ezt a biztonságot védi a magyar kormány. És ezt a biztonságot kockáztatjuk, ha átengedjük magunkat azoknak, akik csak bérleményekben gondolkodnak.

Ez a mi világképünk. Ez Magyarország világképe. És rajtad áll, hogy megmaradjon.