Dr. Nagy István agrárminiszter úr üzenete Magyar Péternek:

Vidéken élni, életforma. Az agráriumban dolgozni nagyon kemény munka. Tudjuk ezt mind akik itt élünk és dolgozunk. Vannak azonban akik színházi díszletként használják a természet szépségeit s az itt élőket pedig statisztának. Számukra csak színház az egész.
S ha bemutatják az előadásukat és bukás a vége, akkor megindul a hibás keresés, a művészi interpretáció értelmezése újra és újra. Próbálják menteni a menthetetlent. Pont így járt vidéken Magyar Péter.
Próbál egyszerre főszereplő, rendező és direktor is lenni.
Mint láttuk tegnap , az előadás csúfos kudarcot vallott. S most szánalmas mentegetőzésbe csapott át, hibást keres. Pedig van amit nem lehet mentegetni. A színi előadás megbukott. S ennek egyetlen egy oka van. A szereplője felkészületlen volt. S még az igazi jelleme is előtört belőle amikor a gazda hiába próbálta meggyőzni a valóságról.
Ő akkor is erőltette a saját vélt igazát a gazról, hogy napraforgó. S ez az igazi gáz. Semmi alázat, tisztelet az itt élők iránt. Csak a görcsös akarat, a nárcisztikus alkat megnyilvánulása. S tudod Péter, ha már színháznak használod a vidéket akkor legalább a következőt jegyezd meg.
A színház művészet, nem ripacskodás. Te az utóbbit adtad elő tegnap. Arra kérlek téged, hogy a vidéket, a mi életterünket ahol élünk es dolgozunk, te ne használd színházi díszletként!

(Egyébként a képen a hátteret direkt kicseréltem egy napraforgótáblára, hátha legközelebb így már Péter is felismeri.)