Miért tartom problémásnak, hogy Magyar Péter nem jár be az Európai Parlamentbe?

Magyar Péter a pályafutása elején még büszkén jelentette ki, hogy ő bizony nem fog beülni az EP-be – szerinte az csak egy „kamuállás”.
Aztán, amikor jogi eljárások indultak ellene, hirtelen mégis fontos lett a mentelmi jog, így végül beült.

De nem dolgozni. Hanem bújkálni.

Tegyük fel az egyszerű kérdést:
Mi a feladata egy EP-képviselőnek?
Szerintem az, hogy a magyar emberek érdekeit képviselje. A magyar emberek jövőjét, itthon és Európában.

Ehhez képest mit látunk?
A pártja képviselője, Kollár Kinga örömmel fogadja, ha forrásokat vonnak meg Magyarországtól, mondván:
ha az emberek rosszabbul élnek, az az ő politikai előnyük.
Magyar Péter pedig a második legritkábban megjelenő képviselő lett az EP-ben.

Értem, hogy a platón való turnézás izgalmasabb.
Értem, hogy a személyi kultusz és a fotózkodás önbizalom-növelőbb.
De Péter, nem tűnt fel, hogy te azért kapod a fizetésed, hogy kiállj értünk?

Akkor is, ha ez konfliktust jelent Weberrel. Akkor is, ha szembe kell menned Ursulával.
Tudod, csak akkor van értelme a képviseletnek, ha az nem csak rólad szól!

Mert jelenleg úgy tűnik: nem érdekelnek téged sem a fiatalok, sem az idősek, sem a magyar családok.
Téged csak az érdekel, hogy jó szögből készüljön a következő képed.

És ki fizeti ezt? Mi.
Az európai állampolgárok.
A minimum tehát az lenne, hogy bejársz, szavazol, felszólalsz, és minket képviselsz, ha már EP-képviselő lettél.

Mert bármit is próbálsz előadni, aki figyel, pontosan látja:
a magyar érdekek mellett eddig még egyszer sem szólaltál fel.

26-ig még sok minden kiderül.
A kérdés csak az, mikor szembesülnek az emberek azzal, hogy te sem vagy más, mint egy újabb, külföldről támogatott politikai báb.