A ma 200 éves Himnusz igazán csak a magyar lélekben rezonál. Mi tudjuk, zsigereinkben érezzük, mit jelent megbűnhődni múltat, s jövendőt. S mi, magyarok képesek vagyunk együtt kérni áldást, víg esztendőt. Ebben a vágyban egyesülhet a nemzet, s egyesül is újra meg újra. Ez az akaratlanul is imára kulcsolt kéz, ez a közös fohász fejezi ki és teremti meg alkalomról alkalomra a magyarság emberi értelmet felülhaladó összetartozását.

———

The Hungarian National Anthem “Himnusz” – which is two hundred years old today – truly resonates only in the Hungarian soul. We know and feel it viscerally what it means to suffer for all sins, of the past and of the future. And we Hungarians are capable of asking for the Lord’s blessing and a time of relief together. In this desire, the nation can unite, and does unite again and again. This hand, unwillingly clasped in prayer, this common supplication expresses and creates, again and again, the togetherness of the Hungarian people that is beyond the grasp of the human mind.