Hét pontban a lengyel elnökválasztásról (25.06.02.)

1. A szuverenista oldal számára a 2023-as parlamenti választás és a 2025-ös elnökválasztás tanulsága: amikor a PiS és a Konföderáció egymással is harcolt, a PiS győzelme ellenére át kellett adniuk a hatalmat. Amikor a két párt együttműködött, elnyerték az elnöki palota kulcsait.

2. Donald Tuskék hatalmas, Nawrocki ellen folytatott rágalomhadjárata ellenére nem tudták elterelni a figyelmet a kormány rossz teljesítményéről. Nawrocki győzelme nagyon komoly kritika a Tusk-koalíció számára, amely hiába bizakodott abban, hogy a választók másfél év után még türelmesek maradnak. Különösen Tusk koalíciós társainak lehetett kijózanító pofon, mennyire gyengén szerepeltek a 2023-as választáshoz képest a mostani első fordulóban; a koalíciót alkotó, 2023-ban 8,61 százalékot szerző Baloldal jelöltjét, Magdalena Biejatot (4.23%) megelőzte a kormánnyal való együttműködést kívülről is felmondó Adrian Zandberg (4,86%), az Együtt politikusa, aki a második fordulóban sem állt be Tuskék mögé. A 2023-ban 14,4 százalékot kapó „Harmadik Út” szövetség jelöltje, Szymon Hołownia alig harmadát érte el a másfél évvel ezelőtti eredménynek (4,99%). A Tuskkal való szövetségre lépés ismét végzetesnek bizonyul.

3. Rafał Trzaswkowskinak 2020 után másodszorra sem sikerült elég meggyőzően „konzervatív bőrbe” bújnia. A régiónkban az elmúlt években rendre álkonzervatív jelöltekkel kísérleteznek a globalista pártok, ezzel ugyanakkor egyrészt feladják a saját természetes táborukban rejlő maximális mozgósítási képességet, másrészt azt is látjuk: a választók egy jelentős része átlát a szitán. Csak a túlzott elbizakodottsággal magyarázható, hogy Donald Tusk a pártja progresszív szárnyához tartozó Trzaskowskit támogatta egy ilyen álkonzervatív kampányhoz.

4. A lengyel választók megbüntették a „Harmadik Út” elnevezésű szemfényvesztést is. 2023-ban a Lengyel Néppárt (PSL) és a Lengyelország 2050 szövetsége azzal az ígérettel kampányolt, hogy alternatívát kínál a PO-hoz és a PiS-hez képest, ennek ellenére a választás után szolgaian, különösebb feltétel nélkül beálltak Donald Tusk mögé. Választóik kétharmada a mostani első fordulóban elpártolt tőlük. Őket a hitelesen rendszerellenes Konföderáció nemcsak magának tudta megnyerni, de a látszólagos hatalmi pártérdekeket háttérbe szorítva, a második forduló előtt úgy döntött; megpróbálja Trzaskowski ellen mozgósítani ezeket a 2023-ban még a PiS ellen voksoló szavazókat. Komoly eredmény, hogy mindez sikerült is; Mentzen első fordulós támogatóinak közel 90%-a támogatta Nawrockit (emlékezetes: 2020-ban iránymutatás hiányában a párt szavazói fele-fele arányban szavaztak Trzaskowskira és Andrzej Dudára).

5. Az exit poll kutatások szerint a férfi választók 54 százaléka Nawrockira, 46 százalékuk Trzaskowskira adta a voksát. Nawrocki aláírta Sławomir Mentzen deklarációját, amelynek része volt az ígéret: elnökként nem fog aláírni olyan törvényt, amely lengyel katonák küldését vonja maga után Ukrajna területére. A klasszikus férfierények csillogtatása mellett ezzel is magyarázható a férfi választók körében elért jó eredménye.

6. Karol Nawrocki személye nemcsak Lengyelországban fogta össze a jobboldalt, hanem a nemzetközi térben is. A kampányfinisben például a Patriótáktól Orbán Viktor magyar kormányfő állt ki mellette, míg belföldön a Patrióta Krzysztof Bosak és a társelnök Sławomir Mentzen. Az utolsó elnökjelölti vita során Nawrocki az ECR vezéralakjára, Giorgia Melonira hivatkozott, amikor nemzetközi kapcsolatairól kérdezték.

7. S hogy mit lép most Donald Tusk és Jarosław Kaczyński? A kormányfő állítólag hamarosan átszervezi a kormányt, és nincs kizárva, hogy bizalmi szavazást kért a parlamenttől. Jarosław Kaczyński számára a legsürgetőbb feladat helyreállítani a pártja és az elnöki palota közötti, az utóbbi időben elhidegült kapcsolatot. A mostani eredmények azt is megmutatták: egyedül a PiS aligha nyerhet a közeljövőben választást, a pártnak érdemes koalícióképességet fenntartani legalább a Konföderációval. Ugyan csábító, hogy megpróbálják konstruktív bizalmi szavazáson keresztül egy PSL-PiS-Konföderáció koalícióval átvenni a hatalmat, de hosszú távon nem biztos, hogy ez fizetődik ki a legjobban lengyel jobboldalnak.

(kép forrása: Facebook: Karol Nawrocki)