Áldás, békesség Istentől!
Tisztelt Gyászoló Családtagok, kedves Gyuri barátom! Nagytiszteletű Lelkész úr, tisztelt Református Egyházközösség!
Kedves Barátok, Sporttársak, Igazgató Hölgyek és Urak, Pedagógus Kollégák, Tanítványok!
Tisztelt Gyászoló Közösség!

„A Németh László-díj azoknak a köznevelés területén nevelő-oktató pedagógiai munkát végző pedagógusoknak adományozható, akik munkásságuk során a gyermekek harmonikus személyiségformálásában, a különleges gondoskodást igénylő gyermekek, tanulók segítésében elkötelezetten, kiemelkedő eredményességgel, odaadással hosszú időn át tevékenykedtek. A Németh László-díj átadására Pedagógusnap (június első vasárnapja) alkalmából kerül sor.”
Idén Kaluzsa Györgyné Topits Piroska, a csepeli Katona József és Kölcsey Ferenc Általános Iskolák nyugalmazott testnevelő tanára „pedagógusi pályája elismeréséül” kapta volna meg ezt a magas állami kitüntetést. Sorsszerű, hogy ebben a 92 éves korában, április 30-án bekövetkezett halála akadályozta meg. Állami kitüntetések ugyanis posztumusz nem adhatók.

Tisztelt Gyászoló Közösség!
Piroska, vagy, ahogy sokan ismerték Piri néni, 1932-ben született Budapesten – tősgyökeres csepeli – iparoscsaládban.
Nagyon büszke volt a származására, dolgos-szorgos családjára. Egyik utolsó beszélgetésünkkor – már honvédelmi államtitkár koromban a minisztériumban – mesélte nekem, hogy együtt élt Varga Alajossal, anyai nagypapájával. Az öreg szaki egy magán szerszámkészítő üzemet vezetett, arany-, ezüst- és bronzéremmel is kitüntetett kisiparos-feltaláló volt. Mindig ipari kiállítási tárgy lett abból, amit gyártott. Mielőtt maszek lett – ahogy az akkori ledegradáló bolsevik pártnyelvezet nevezte - Weiss Manfrédnál dolgozott, mint művezető. A nagyapja találta fel a katonai tábori főző-sütő kocsit, az ún. „gulyáságyút”, ami a háború után is a katonaság használatában maradt. Sőt, a Magyar Honvédség logisztikai-ellátási rendszerének ma is az alapeszköze. Nagyapja tragikusan fiatalon, 51 évesen halt meg a találmánya bemutatása után.
Ugyanakkor a Toppisch – a későbbi Topits - Vencel apai nagypapának meg egy reszelő-vágó, fémmegmunkáló vállalata volt a Duna utca sarkán, ahol több testvére dolgozott, akik kitanulták és profira fejlesztették ezt a szakmát. Magyarország első lakatos nője Piroska nagynénje, az apukája húga volt. Az üzem később sikeres gyárrá alakult, termékeit külföldön is vették, mint a cukrot. Még tanonciskolát is fenntartottak. A munkástestvérek kis lakásokban ott laktak a gyár területén. Igazi sváb-magyar családi vállalkozás és a vele járó siker volt kibontakozóban, amikor 1948-ban a kommunisták megakasztották, mert kisajátították, azaz lenyúlták mindenüket. Az elvtársak elvették tőlük a saját maguk megteremtette önálló munkát, a viszonylagos jólétet és a szabadságukat, tönkre tették egzisztenciájukat, az életüket.
Az ifjú Piroskának a családja nemcsak stabil értékrendi példa, de egy életre szóló tanulság is volt. Mindent elmond Piroska néni jelleméről, jóságos és kitartó makacsságáról, hogy a rózsadombi református Baár Madas Gimnáziumban volt bentlakó, ott is érettségizett, de ő mégis a munkáskerületet, Csepelt választotta otthonául. Eredetileg, családi indíttatásra gépészmérnök szeretett volna lenni, mégis a szíve sportolóvá és testnevelő tanárrá tette.

Tisztelt Gyászolók!
Piroskának a sportolói-pedagógusi pályájára se vezetett királyi út. Erről a 90. születésnapjára készített interjúban így nyilatkozott:
„Tizenhat éves voltam, amikor elkezdtem tornázni. A Béke téri stadion mellett sétáltam, amikor megláttam a sportpályán, a szabadban tornázó fiatalokat. Megtetszett a sportág, mert magam is ügyes voltam. Kiválóan bukfenceztem, s ha csak módom nyílt rá, állandóan fejen álltam. Jelentkeztem a Csepel SC tornász szakosztályába, amely 1956-ig működött, és Patai Zsigmond volt az edzőnk. Könnyedén végeztem el az előre szaltót, a kézen állást, cigánykerekezést, jól mozogtam a gerendán, de leginkább a felemás korlátot szerettem. Jártam versenyekre, a legjobb eredményeket a Budapest-bajnokságon értem el. A csepeli szakosztály megszűnése után még a Haladásban sportoltam, majd harminc éves koromban fejeztem be a versenyzést. … Az érettségi után jelentkeztem a Testnevelési Főiskolára, de elsőre nem vettek fel, mert a káderező oktató azt mondta, hogy úri allűrjeim vannak, másrészt pedig távolugrásban nem tudtam megugrani a 360 centiméteres távolságot. Évekkel később mégis felvettek, és okleveles testnevelő lettem.”
Kaluzsa Györgyné testnevelő tanár, Piroska, Piri néni egész életét a tanításnak szentelte.
Az ötvenes évek végén, pályája legelején, ifjú tanárként a Katonában tanított, ahol nem volt tornaterem, ennek ellenére mégis minden tanítható sportágat kipróbáltak a tanítványaival.
Személyesen is minden lehetőséget megragadott, hogy a testnevelés erkölcsi, anyagi, technikai, szellemi bázisát a legmagasabb szintre emelje. Fáradhatatlan és lelkes kollégája volt az iskoláinak és a kerületi testnevelői karnak.
Amikor a covid-sokk idején egyszer a KIMBA-ban – a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián - meglátogatott – mert közel a 9. X-hez munkára jelentkezett – nos, akkor azt mondta nekem, hogy „a mindennapos testnevelés nem miniszter függő, őt bizony nem érdekli a politika, a tornateremben nem számítanak a politikusok, csak a gyerekek, s azzal kell élni, ami van. Ott kell cselekedni, ahol vagyunk. Meg kell találnunk a saját lehetőségeinket, el kell végeznünk a ránk bízott feladatokat.” A beszélgetés után felajánlottam, hogy a sofőröm hazaviszi a szolgálati autóval, de ő azzal hárította el, hogy még jár a BKV, neki pedig már húsz éve bérlet sem kell, a mozgás meg mindig öröm és több kötelező szájmaszkja is lapul a szatyorban. Szóval, ő így élte az életét.
Az első tornaversenyt is ő szervezte meg Csepelen. Mindennap elvitt 15 gyereket tornázni egy külön tornaterembe, hogy közösen készüljön velük a versenyre.
Volt ő Csepelen atlétika-, kézilabda-, kosárlabda- és labdarúgó edző is.

Munkáját, lelkesedését, emberségét több alkalommal is elismerték, díjazták:

• 1984 A Szocialista Kultúráért
• 1987 Kiváló Úttörővezető
• 1990 Csepeli Gyermekekért Díj
• 1998 Góliát elismerés
• 2017 Csepel Szolgálatáért Díj

Odaadó, energikus testnevelő volt, a csepeli testnevelés ikonja. Mint egy örökmozgó szervezte és bonyolította a versenyeket, kiváló szemmel irányította különböző szakosztályok felé a tanítványait.
Nagyon sok emberre gondolt vissza jó szívvel. Örült, ha régi tornászaival, sportolóival találkozhatott, s szeretettel idézték fel közösen a régmúlt időket. Legnagyobb öröme az volt, ha megkérték, hogy tanítsa az ő gyermekeiket is.
Büszke volt tanítványaira, különösen nagy szeretettel gondolt azokra, akikből híres sportoló, vagy ugyanúgy, mint ő, testnevelő tanár lett.

• Pacsai Márta kézilabdázó, aki a Csepelben és a válogatottban játszott, az 1976-os montreali olimpián bronzérmet szerzett a csapattal,
• Kovács Zoltán, aki tornászként kezdte, utána súlyemelő lett. 2000-ben, a Sydney-ben rendezett olimpián hatodik helyezést ért el,
• Szentpéteri Csaba, jégtáncban magyar bajnok lett,
• Vida Richárd, kerékpározásban ért el kiemelkedő eredményeket,
• Németh András, tekézőként lett magyar bajnok,
• Nádas Zsófia, triatlon korosztályos magyar bajnok volt.

Volt kollégáival is szívesen találkozott, volt, akivel az utolsó pillanatokig tartotta a kapcsolatot.
Minden gondolatát és tettét hivatása és gyermekszeretete hatotta át, példaadó hozzáállásával kevesen tudtak, tudnak versenyre kelni.

Mikola Sándor a világhírű fizikatanár a jó pedagógusról írott sorai mind-mind ráillenek Piroska nénire:

„Az igazi tanár nemcsak hivatalnok, aki hivatalos teendőit elvégzi, hanem lelkipásztor is, akitől mindenki elvárja, hogy a reábízott lelkekkel törődjék, a kultúra harcosa is, akitől mindenki elvárja, hogy a kulturális haladás érdekében önként és ingyen dolgozzék és végül művész is, aki örökösen gondolatokkal foglalkozik.”

Kedves Piroska néni!
Köszönjük, hogy voltál nekünk!
Bár az Úr magához szólított, mi ígérjük, hogy velünk maradsz, mert emlékedet, életművedet a szívünkben és az eszünkben is megőrizzük és tovább visszük!

Isten áldjon, nyugodj békében!