Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Elnök úr!
Kedves Családtagok, Sors- és Bajtársak, Barátok, Tisztelők, Kutatók!

„Nagyon sokszor feltettem magamnak a kérdést: miért maradtam életben? A kérdés
(…) hosszú éveken át megválaszolatlan kérdőjel maradt, melyre nem találtam
magyarázatot. Ma már tudom, életben maradásomhoz feladat kötődik. Azoknak
követeként állok most itt, akik ma már nem szólhatnak. Úgy érzem, nem tettünk meg
mindent ÉRTÜK. Vádolnak a bitófák és vádolnak a kopjafák a 301-es parcellában.
(…) Ezért választottam ezt a harcot és leszek a követük, ha kell, a lelkiismeretük.”
(Wittner Mária)

Tisztelt Emlékezők!
Marika néni ’50-es évekbeli karácsonyi emlékei is alátámasztják előbb idézett
gondolatait. A karmelita nővérek szeretetteljes gondozásából kommunista
(át)nevelőintézet, bécsi disszidens-láger, Markó utcai börtön és siralomház lett. Ez
utóbbiban fogalmazta meg életének, hitvallásának, munkásságának mozgatórugóját:
„1958 karácsonya volt a legsötétebb. Teljes bizonytalanságban, élet vagy halál (…)
Összemosódtak a napok, egyik beleveszett a másikba. A dátumokat tudtuk, lehetett
karcolni a napokat. De ebben a helyzetben még vigasztalni se tudtuk egymást. Mit is
mondhattunk volna? A régi karácsonyokra úgy emlékeztünk vissza, mint aki próbál
leszámolni az élet dolgaival (…) Aztán rólam levették a kötelet. A másik három
társamon rajta maradt.”
Legfontosabb üzenete számunkra: a bajtársak mindig bajtársak maradnak,
életükben, halálukban egyaránt. Összetartanak, megbecsülik egymást,
számíthatnak egymásra jóban rosszban. Marika néni egyszer azt mondta nekem,
hogy két érve van arra, miért csatlakozott a Fideszhez. Az egyik Orbán Viktor
miniszterelnök. A másik, hogy a Fidesz az „Isten, haza, család” köré szerveződött
erő, egy valódi bajtársi közösség. A latin fides magyarul becsület, hit, hűség,
bizalom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A kiállítás anyagi és erkölcsi támogatásáért őszinte köszönettel tartozunk
Gulyás Gergely miniszter úrnak,
Kubatov Gábor országgyűlési képviselő úrnak, barátomnak, régi fideszes harcostársamnak,
Bese Ferenc polgármester úrnak és
Sinkovics Krisztián alpolgármester úrnak.
Külön elismerésem és hálás köszönetem
Hetzmann Róbertnek, a Patrióták elnökének, az ügy elindítójának, motorjának,
az emlékezés megálmodójának,
Hajagos Csaba történész-muzeológusnak, a kecskeméti Katona József Múzeum osztályvezetőjének, a kiállítás szakmai vezetőjének és Mező Gábor újságíró-kutatónak, ma esti előadónknak, a kommunizmusból való kijózanodásunk harcos detoxikálójának.

Hitelesség, elkötelezettség, bátorság. A Patrióták „Készültem az útra” kiállítása
’56 Hőséhez és Marika nénihez is méltó, tisztelet- és kegyeletteljes alkotás.
A levéltári kutatómunka, a szakmai előkészítés, a tematika összeállítása, majd
tartalommal való megtöltése, zárásként pedig a grafikai kivitelezés és a technikai
szervezés a csapat részéről több mint 700 munkaórát vett igénybe és 8,5 millió Ft-
ot költöttek rá, ebből a közvetlen kormányzati támogatás majdnem 6 millió volt.
Még egy színvonalas emlékköteten, egy szép és méltó albumon is dolgozunk.

Tisztelt Emlékező Közösség!
A kiállítást nyolc fővárosi helyszínen mutatják be. Az emlékező út – egyben Marika
néni életútjának is egy metaforikus szelete - február 25-től, a kommunista
diktatúrák áldozatainak emléknapjától, a nemzeti összetartozás napján át,
egészen a 87. születésnapjáig, június 9-ig tart.
Ez utóbbi dátum ’56-os szabadságharcunk kiteljesedése, hiszen egyszerre lesz
ezen a napon az európai parlamenti és az önkormányzati választás. Mindkettő ma
is szuverenitásunk és szabadságunk megvédéséről szól. Marika nénivel szólva:
magasba kell emelnünk nemzeti zászlónkat.

„Cum Deo, pro Patria et Libertate!”

Budapest-Soroksár, 2024. március 5.

Őszinte tisztelettel és szeretettel:
Németh Szilárd