Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Képviselő hölgyek és urak, Bizottsági tagok!

Kedves Csepeliek!

Először is szívből köszönöm, hogy az Önök bizalmából Csepel polgármestere lehettem. Megtisztelő, felemelő érzés és nagy felelősséggel bíró hivatás volt szülőhelyem első emberének lenni. Sok munka és nagy tanulság volt nekem ez a négy év. Mindig büszkén, de kellő alázattal és megbecsüléssel fogok visszaemlékezni életem eme időszakára.

Hálásan köszönöm a Jóistennek és természetesen a csepeli választópolgároknak, mert október 12-én lehetővé tették, hogy ma itt, a Csepel újjáépítésének 300. évfordulóján visszaállított ereklyés országzászló és a tisztelt ünneplő közösség előtt Borbély Lénárd barátomnak, Csepel új polgármesterének adhatom át a városrész kulcsát.

Hálásan köszönöm Önöknek, hogy a Kormány, a Főváros és a Kerület együttműködésére, összefogására, az elmúlt négy év folytatására voksoltak.

Mint leköszönő polgármester ünnepélyesen ígérem, hogy bizalmukat meg fogjuk szolgálni, és én minden olyan ügyben segíteni fogom az új városvezetést, ami Csepel boldogulását és fejlődését előmozdítja!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Keresztény államalapítónk, Szent István király csaknem ezer évvel ezelőtt intelmeket intézett fiához, a szintén szentté avatott trón várományoshoz, Imre herceghez: „… úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, …”.

Nagy királyunk utat mutatott és példát adott utódjának a keresztény hitről, tiszteletről, a türelemről, igazságosságról, irgalmasságról, kegyességről és más uralkodói erények gyakorlásáról.

Engedjék meg, hogy legkedvesebb fejezetemből „A fiak kövessék az elődöket” címűből idézzek:

„A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. … Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. … Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”

Kerületünkben nemcsak közterek vannak róluk – Szent Istvánról és Szent Imréről – elnevezve, de az elmúlt négy évben mindkettőjüknek emléket is állítottunk. Ebben az összefüggésben talán már mindenki előtt világos, hogy az előbbi idézet nem egy Németh Szilárd Borbély Lénárd kontextusban értendő uralkodói allegória, hanem a mi számunkra alázatosan követendő példa mindaz, ami az Intelmekben megfogalmazódik.

És mi is tisztában vagyunk korlátainkkal, ezért is mentünk imádkozni, Isten segítségét és áldását kérve munkánkra, ide a Kisboldogasszony templomba. És Önök is jól láthatják, hogy itt a szent Imre téren és környékén, a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink nagyszerű munkájának, a csepeliek hősiességének, az egész magyar nemzet cselekvőképességének, összefogásának és befogadó türelmének jelképei, múltunk és elődeink iránt érzett tiszteletünk és nagyrabecsülésünk szimbólumai nőttek ki vagy teremtődtek újjá az elmúlt négy évben. Ereklyés országzászló, vármegyéink címerei, martinász szobor, Teller Ede szobra, Vermes tanár úr, alias Muki bácsi utcája, a „visztulai csodának”, a kommunizmus áldozatainak és a csepeli német meghurcoltaknak emléktáblái, Nepomuki Szent János szobra, a zsinagóga építésének megkezdése, hogy csak néhányat említsek. De itt vannak a régi-új, a kommunisták által ránk kényszerített tetszhalottságból feltámasztott ünnepeink: adventi gyertyagyújtás gyönyörű jászollal, karácsonyfával, Márton napi vigaszság, februári disznóvágás és téltemető, hungaricumok napja, Csepel Napja, rock koncertek, a kommunizmus és a nácizmus áldozatainak emléknapjai, és még a többit is sorolhatnám hosszan.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sajnos azonban a bolsevik mentalitás még ma is itt él köztünk. Erről így ír Alekszandr Szolzsenyicin, a nagy orosz poéta: “A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”

Nekem az elmúlt négy évben nem az fájt igazán, amikor személyünket, döntéseinket méltatlan, hazug és aljas támadások érték az ellenzék egy részétől. Ezeken egy egészséges, biztos családi háttérrel rendelkező, hitében és cselekedeteiben bízó politikus túlteszi magát. De amikor a Szolzsenyicini idézetnek megfelelve az egész közösség, Csepel vagy éppen magyar hazánk érdekeit és értékeit támadják igaztalan, hamis vádakkal és cinikus módon, vagy éppen munkatársainkat fenyegetik meg kirúgással, életük tönkretételével, akkor azt kell mondanunk, hogy elég volt, elvtársak! Mi most ezt mondjuk, az önkormányzati választási győzelemmel megerősítve, és ők, vereséget szenvedve ezt ígérték nekünk az alakuló tárgyalásokon!

Ezért most a „haza bölcsétől” idézek a csepeli ellenzéki politikusoknak útravalóul és búcsúzóul: „Az ellenzéknek nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenezni, mert azok a kormánytól jönnek. Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sértetlen fenntartása fölött. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége.” Deák Ferenc mindezt ellenzékben, passzív rezisztenciában vetette papírra. Kérem azokat, akikre tartozik, fogadják meg a nagy magyar államférfi szavait!

Most viszont hozzátok szólok tisztelt kormánypárti harcostársaim, tisztelt Polgármester úr, tisztelt Fidesz-KDNP-s képviselők, bizottsági tagok!

Nektek, kedves barátaim „a legnagyobb magyart”, Széchenyi Istvánt idézem: „A lakosok testi és lelki szebbítése, ím, ez és csak ez lehet a kormányoknak legfőbb feladata. Minden mellékes tekintet a főcél által háttérbe szoríttatik.”

Ezért ne feledjük, amit ígértünk, azt be kell tartani, meg kell valósítani, s amivel még adósak vagyunk az elmúlt négy évből, azt folytatnunk kell, és be is kell fejeznünk. Az egész képviselő-testület kötelessége, hogy ebben a törekvésében segítse a polgármestert, de nektek, kormánypártiaknak különös felelősségetek, hogy egységesek legyetek, és ne üljetek fel semmilyen provokációnak, bomlasztásnak! Ugyanakkor legyetek szerények és befogadóak! Ne hordjátok fenn az orrotokat, soha ne feledjétek honnan indultatok! Ellenben hallgassátok és értsétek meg, és segítsetek megoldani, elfogadni, megválaszolni az emberek panaszait, javaslatait, kérdéseit! De legyetek nyitottak a jó szándékú és építő jellegű ellenzéki kritikákra is.

„Nomen est omen!”- tartja a latin mondás. Ne feledjétek a Fidesz jelentése nemcsak egy mozaikszó. A Fidesz elsősorban a hűség, a jóhiszeműség, az őszinteség, a becsületesség és a lelkiismeretesség gyűjtőfogalma.

Ha valakik, akkor Ti tudjátok, hogy én mindig kerültem, hogy bármilyen jónak és hasznosnak vélt vagy mondott ügy érdekében „még az ördöggel is cimboráljak”. Ugyanis, aki az ördöggel cimborál, az még a szólás eredeti jelentése szerint is, már eleve elítélendő, bűnös dologban vesz részt. Én abban hiszek, hogy csak a jóakaratú emberek képesek jót cselekedni.

Mindig kerültem azokat a kijelentéseket is, amelyek úgy szoktak kezdődni, hogy „van az a pénz …”. Azt javaslom, és azt kérem Tőletek, kedves győztes városatyák, hogy Ti se cimboráljatok az ördöggel, utasítsátok el a gonoszt; és mikor tárgyaltok, szövetkeztek, mindig úgy kezdjétek a mondatot, hogy „nincs az a pénz …”.

Bizonyára sokan emlékszünk rá, s nem véletlenül énekelte a Bikini frontembere D. Nagy Lajos itt, a Szent Imre téren több ezer csepeli előtt: „Ne legyek én, soha ne legyek áruló, magam eláruló! / Ne legyek én, soha ne legyek eladó, magam eladó! / Isten verte minden utca, lakótelep minden sarka.”

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Négy évvel ezelőtt, polgármesterré választásomkor sokan viccelődtek így: „A vörös Csepelből narancs Csepel lett.” Én, ezzel ellentétben, nem egy Fideszes kerületet, hanem minden csepeli számára élhető Csepelt szándékoztam építeni, a választási programomat szerettem volna megvalósítani. Politikai döntéseimet mindig az egész közösség érdekében hoztam meg. A választási eredmény is bebizonyította, hogy jól döntöttünk. Többek között ezért kaptunk lehetőséget a folytatásra, a megkezdett programok befejezésére, és ezért kaptunk bizalmat a jövő ügyeinek intézésére, az összefogás megteremtésére.

Az így létrejött egység erejét jól kell felhasználnunk, hiszen ez a győztesek felelőssége. A nagyszerű győzelemhez, a nagyarányú felhatalmazáshoz kétharmados többség kellett, de az önkormányzati döntéseket az egész kerület, azaz a háromharmad, a többség és a kisebbség együttes érdekében kell meghoznunk. Az elkövetkező években is minden csepeli lakos érdekét, egész Csepel értékeit kell ésszel, szívvel és tisztességgel képviselnünk!

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Ünneplők!

A méltó folytatás egyben egy új kezdete is, ami ismét méltó lehet a folytatásra. Ebben a hitben, ennek a szellemében kell dolgoznunk. A Bibliában olvasható ez a mondat: “Jól kezdeni jó, de jól végezni jobb.” Kívánom, hogy így legyen, az elkövetkezendő öt évben. Az elejétől a végéig sikeres önkormányzatunk, sikeres polgármesterünk legyen, mert mi, csepeliek csak így nyerhetünk, de így nyerhetünk!

Hajrá Csepel! Hajrá Csepeliek!