Szent István-napi beszédem Csepelen:

Tisztelt Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Plébános atyák, Nagytiszteletű urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplő Közösség!
„…semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Szent István királyunk fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben találhatóak ezek a sorok, amelyek a ma embere számára is fontos üzenettel bírnak. Szent István egész életműve ennek az alázatnak, a hazáért való szolgálatnak, a nemzetbe és Istenbe vetett rendíthetetlen hitének megnyilvánulása. Ennek az alázatnak azonban semmi köze a megalázkodáshoz, behódoláshoz és önfeladáshoz.
Márai Sándor úgy fogalmaz: „Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.”
A magyar nép az elmúlt évezred során számtalanszor „nézett farkasszemet a világgal”, és került sokszor legyőzhetetlennek tűnő próbatételek elé.
„Amikor egy világ összedől, a sors a lét vagy nemlét kérdését tárja a nemzet elé. Erre a kérdésre tisztán és világosan kell felelni...” – mondja Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas magyar orvos. Erre a kérdésre a magyarok mindig egyértelmű választ adtak. Az a tény, hogy a honfoglaló magyarság Kárpát-hazába érkezése után 1100 évvel még mindig mi, magyarok lakjuk legnagyobb számban és arányban ezt a területet, azt bizonyítja, hogy a megpróbáltatások nem elrettentették és szétforgácsolták, hanem sokkal inkább összekovácsolták népünket; a próbatételek újra és újra megerősítették nemzeti örökségünkbe, egyedülálló értékeinkbe, édes anyanyelvünkbe, keresztény kultúránkba, állami szuverenitásunkba vetett hitünket.
Orbán Viktor miniszterelnök úr tavaly az Összetartozás emlékhely avatásán úgy fogalmazott: „Augusztus 20-án emlékeztetni kell magunkat arra, a saját otthont, földet, hazát nyújtó önálló államiság a népek életének inkább kivételes, mint természetes létállapota. Egy népnek, aki saját hazára vágyik, aki saját törvényei és saját szokásai szerint akarja berendezni életét, s ezer év tanúsága szerint a magyar ilyen nép, a szuverenitásáért és a szabadságáért minden percben meg kell küzdenie akkor is, ha ez a mindennapok forgatagában élő népünk számára nem mindig nyilvánvaló.”
Nekünk, magyaroknak ezer éven át minden napért, minden évszázadért meg kellett harcolnunk.
Ezért legyen az eszünkben, hogy Magyarország most van; de ez soha nem volt természetes. Sem a múltban nem volt az, sem a jövőben nem az.
Magyarország most (azért) van, mert megvédte magát mindig az ellen, ami létét fenyegette.
Magyarország most van, mert bármennyi idegen hódító és megszálló akarta birodalma részévé tenni, a magyarság mindig megvédte hazáját.

Magyarország most van, mert kijelölte határait és évszázadok óta védi azt.
Magyarország most van, mert ezer éve keresztény hit és kultúra táplálja a magyarság szellemét, és mert ez az ország mindig megvédte kultúráját, hagyományait.

Magyarország most van, mert mindig odafigyelt a gyermekekre, és nem hagyta, hogy janicsárok, vagy bárki más elrabolja a gyermekeink testét, lelkét.

Magyarország most van, mert amikor idegen diktatúrák nyomták el, akkor is mindig kiállt szabadságáért.

Szabadságunk, nemzeti önrendelkezésünk, országunk, határaink megvédéséért ma is tennünk kell, amely mindannyiunk közös feladata. Ebben a munkában államalapítónk elhivatottsága, kitartása és (a már említett) alázata ad számunkra meghatározó példát.
Szent István – egy évezreddel ezelőtt - felismerte, hogy csak az önálló állam és nemzet biztosíthatja Magyarország létet.
Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szóló 2000. évi I. törvény úgy fogalmaz:
„…Magyarország ma is Szent István államalapító művén nyugszik.
István király műve nyomán virágzó állam alakult ki a Kárpát-medencében. A magyar állam az évszázadok során, feltartóztatva a Nyugat elleni támadásokat, hozzájárult a keresztény világ fejlődéséhez. Az eltelt ezer év alatt kialakítottuk a magunk összetéveszthetetlenül egyéni kultúráját, amely egyszersmind elválaszthatatlan része az európai nemzetek sokszínű közösségének.”
Most rajtunk a sor, hogy megóvjuk ezeréves értékeinket, kultúránkat, hazánkat és ezzel együtt Európa hagyományos értékeit, békéjét és biztonságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Csepeliek!
Ahogy egész Magyarország, úgy Csepel is igen gazdag, színes múltra tekint vissza. Csepel-sziget már a Kárpát-hazába érkező honfoglaló magyarok életében is meghatározó szerepet játszott. A történetíró Anonymus szerint az egyik legnagyobb dunai sziget, Csepel vált a magyarság első központjává, a „vezéri szigetté”.
Az évszázadok során a történelem viharai azonban – ahogy egész Magyarországot – úgy a szigetet és Csepel települését sem kímélték.
A 18. század elejére elnéptelenedett Csepel újjáéledése 1712-től kezdődött meg. A 19. század végén a Weiss testvéreknek köszönhetően a település fejlődése új lendületet kapott.
A XX. század későbbi viszontagságai után, azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy kerületünk ma az egyik leginkább virágzó része a fővárosnak.
Fontos fejlesztések zajlottak az elmúlt évtizedben, amelyek tovább folytatódnak. Hogy csak egy példát említsünk: a csepeli utak a kormány 2,3 milliárd forintos támogatásával újulnak meg idén, miután a főváros cserben hagyta a kerületet. Annak ellenére, hogy a Csepelt érintő fejlesztések korábban szerepeltek a fővárosi útfelújítási programban, főpolgármester úr mégis visszavonta korábbi ígéretét, és nem adott támogatást a beruházásra.
Továbbá óriási eredmény, hogy – miután a magyar Országgyűlés törvényben rögzítette a csepeli sportfejlesztések támogatását -, most újjáéleszthetjük az egykor méltán híres Csepel SC-t. Így a sportklub régi hírnevéhez méltón, újra a csepeli és a nemzeti sportélet szolgálatába állhat.
Csepel, ahogy eddig is, továbbra is számíthat a Magyar Kormány támogatására!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt esztendők számtalan kihívást állítottak hazánk elé. Azonban - ahogy a történelem során már annyiszor -, most is kiálltuk a próbákat.
Magyarországon most biztonság van, mert az elmúlt években is megvédtünk a határainkat, nem engedtük be a terroristákat és nem hagytuk, hogy betelepítsék az országot idegenekkel.

Magyarországon most fejlődés van, munkahelyek teremnek és otthonok épülnek, mert megvédjük a nemzeti érdekeinket, a gazdaságunkat, a szuverenitásunkat, a családok támogatását és a munkahelyeket.

Magyarországon most sok országgal ellentétben nyugalom van, mert legyőztük a járvány hullámait, megvédtük a magyar emberek egészségét és másoknál korábban visszanyertük szabadságunkat.

Magyarországon most növekedés van, mert a járvány után újraindítottuk a gazdaságot és támogatjuk a magyar vállalkozásokat.

Magyarország most van, de rajtunk múlik, hogy lesz-e.

Hazánk jövőjét eldöntő kérdések és válaszút előtt állunk.

Újra választanunk kell, hogy megőrizzük-e Magyarországot úgy, ahogy most van, vagy hagyjuk, hogy idegen hatalmak tegyék rá kezüket hazánkra, a gazdaságunkra, a kultúránkra, a határainkra, a gyermekeinkre.

Széchenyi István úgy fogalmazott:
„Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; - én azt szeretem hinni: lesz!”

Ez csak rajtunk múlik! Nekünk keresztényeknek, mindig készen kell állnunk hitünk, hazánk és családunk megvédésére!

Isten éltesse hazánkat, Boldog Asszony Anyánk segítse a magyarokat!
Hajrá l, Magyarország! Hajrá, Csepel!