„Piros a vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt,
– a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.

A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.”

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Ünneplő
Közösség!

Bizonyára felismerték az ’56-os forradalom és szabadságharc egyik legismertebb versének befejező strófáit, Tamási Lajos Piros a vér a pesti utcán című remekművéből idéztem. A költő 1960-ban került szülővárosomba, a Csepel Művekhez, és a Csepel című üzemi újság irodalmi mellékletét szerkesztette.

1962-ben megszervezte a csepeli Olvasó Munkás Klubot, amelyet 1983-ig vezetett. A klub tagja, vendége volt többek között Kassák Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Féja Géza, Veres Péter, Erdei Ferenc, Lengyel József, Fekete Gyula, Szabó Pál mellett mai házigazdánk, Lezsák Sándor is.

A Magyar Demokrata Fórum alapítója, a lakiteleki sátorverő, a
Hungarikum-liget megálmodója, az Országgyűlés alelnöke politikájának, irodalmi-kultúraszervező-közéleti tevékenységének krédója mindig is 1956 nemzeti szellemisége, keresztény emberiessége és bátor cselekvőképessége volt.

Lezsák Sándor 2016-ban így írt forradalmunk évtizedenként változó érzelmű-értelmű megünnepléséről: „A 10. volt 66-ban gerincet ropogtató, / a 20. volt 76-ban sötétben megmozduló, / a 30. 86-ban rendet is bontogató, / a 40. 96-ban puf-puf-puf pufajkázó, / az 50. 2006-ban vip-vip-vip viperázó, / a 60. 2016-ban égre és mélybe / morduló évforduló…”

Az első két lakiteleki találkozót követően, 1989 nyarán - szintén az ő kezdeményezésére - Vankó József és Szűcs Pál közreműködésével faragták meg, és október 22-én, a forradalom és szabadságharc kirobbanásának előestéjén fel is avatták ezt az 1956-os kopjafát.

Azóta minden évben ezen a napon tartják az ünnepélyes megemlékezéseket, idén immár 37. alkalommal. Olyan kiváló hazafiak szólaltak meg itt, mint Wittner Mária, Pongrátz Gergely, Gyarmati Dezső, Csurka István, Borbándi Gyula, Bíró Zoltán vagy éppen Für Lajos és még sokan mások.

Köszönöm Elnök úrnak, és nagyon büszke vagyok rá, hogy engem is érdemesnek tartott arra, hogy e nemes ünnepen megoszthassam Önökkel a gondolataimat.

És arra is jószívvel emlékszem, amikor polgármesterségem idején, 2011. október 23-án Csepelen Lezsák Sándor mondta az ünnepi beszédet, s közösen adtuk át a Csepel Díszpolgára kitüntetést Wittner Marika néninek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nincs új a Nap alatt! Az 1944. március 19-i német megszállás után a Harmadik Birodalmat kiszolgáló, Hitlernek esküt tevő, az országot romba és szégyenbe döntő, háborúpárti kormányzás következett. A nyilasok vezette Magyarország lett a náci Németország utolsó csatlósa, Berlinből mondták meg, hogy mit és hogyan kell cselekednünk. Pár év múlva, a szovjet-orosz szuronyok árnyékában, pedig már Moszkvából diktáltak.

Bizonyos Rákosi Mátyás kommunista pártvezér arra volt a legbüszkébb, hogy ő Sztálin legjobb tanítványa. És gőzerővel bele is vágtak abba az internacionalista programba, aminek a célja Magyarországnak a szovjet birodalomba való bepréselése, a
magyar nemzet felszámolása, a magyarok megalázása és kifosztása volt.

Elvették az emberek tulajdonát, megölték, bebörtönözték, tönkre tették az egyházfikat, a hazafias és polgári gondolkodókat, a proletárdiktatúra megszállta a kultúrát is, folyamatosan a háborúra készültek, ezért hadigazdálkodást vezettek be, keresztelések helyett névadóünnepségeket tartottak, lesöpörték a padlásokat, sittre vágták azokat, akik feketevágást hajtottak végre, Krisztus urunk születésnapját eltörölték, jött helyette a fenyőünnep, a Szózatot felváltotta az Internacionálé, és Szent Miklós napján a Télapó, a „Gyéd Máróz” ajándékozta meg a gyerekeket, s nyakunkba sózták a kötelező
orosznyelv tanítást is. A marxista-leninista ideológia és a Kalasnyikov nem ismert se Istent, se hazát, se családot. A lelkekbe, a mindennapokba beköltözött a félelem, a rettegés. Ahogy Illyés Gyula üzente: hol zsarnokság van ott mindenhol zsarnokság van.

Tisztelt Egybegyűltek!

A ránk erőltetett marxista-leninista ideológia, a bolsevik tempó, az alávetettség, a megalázás eltűrése a magyar néplélektől teljesen idegen volt, s ma is az. A szabadságszerető magyarok nem is tűrték, nem is viselték el, egy szép napon fellázadtak, úgy, mint 1848. március 15-én.

Egy nép azt mondta: Elég volt. Igen, Márai Sándor pontosan
fogalmazott: 1956 egy spontán népfelkelés volt, nem is volt egyetlen karizmatikus vezetője, a főszerep a népé volt.
13 emlékezetes és csodálatos nap a magyar történelem lapjain. Kádár János és bandájának mocskos hazaárulása és a Vörös Hadsereg tankjainak ereje kellett ahhoz, hogy fizikailag legyűrjék.

Azonban a forradalmat követő kegyetlen megtorlás, a tömeges kivégzések, börtönbüntetések, a kétszázezres kivándorlás se tudott bennünket lélekben megtörni. Sőt, kijelenhetjük, hogy a magyar nép ütötte bele az első szöget a kommunizmus koporsójába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bár tudtuk, hogy 1945-ben és ’56-ban is nyugati jóváhagyással kerültünk és maradtunk a szovjet birodalmi érdekszférában, de rendületlenül hittünk a szabadság és jólét eljövetelében, az európai gondolatban, a független nemzetállamok gyümölcsöző együttműködésében. Ezért volt várakozással örömteli az 1989/90-es rendszerváltás és a 2004. május 1-jei EU-csatlakozás.

Nem gondoltuk, hogy Brüsszel egyszer ugyanolyan vagy akár rosszabb is lehet, mint annak idején Berlin vagy Moszkva. És azt is tudtuk, hogy náciból és komcsiból is nekünk magyaroknak jutott a leghitványabb, de hogy ez demokratikus körülmények között bizony újra és újra megismétlődhet, arra, nem gondoltunk. És az is megdöbbentő, hogy Kádár után, idegen katonai megszállók nélkül, szabad választási rendszerben is lehet árulásra építeni egy politikai karriert.

Magyar Péter ugyanis elárulta feleségét,
családját, politikai közösségét és a magyar emberek érdekeit is. A
pénzért és a hatalomért mindenre képes. Egy Brüsszelből a mentelmi jogával fogott vádlott, akiből, mert jól zsarolható, bábkormányfőt akarnak csinálni, hogy ugyanúgy végrehajtsa a birodalmi utasításokat, mint annak idején a nyilasok vagy a kommunisták.

Magyar Péter teljesítené Brüsszel követeléseit: támogatná Ukrajna
felvételét az EU-ba, a pénzünk és kötelezően bevonultatott fiataljaink egyszer csak az ukrán fronton találnák magukat. A pártjából kiszivárgott tervek szerint megszüntetné a rezsicsökkentést és az orosz energiahordozók importját, elvenné a 13. havi nyugdíjat, megnyirbálná a családtámogatási rendszert és megemelné az adókat.

Fittyet hányna a népszavazások és nemzeti konzultációk elsöprő támogatására:
lebontaná a határkerítést, teljesítené a kötelező migránskvótát,
beengedné az óvodákba-iskolákba a genderideológiát, az agresszív LMBTQ propagandát. Erre mondjuk mi, hogy nincs új a Nap alatt. És ha nem leszünk résen, akkor ez be is következik.
Ahogy a Tiszások cinikusan megjegyzik: „Egy nyertes választás után mindent lehet”.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Engedjék meg nekem, hogy egy nagyon tanulságos és szimbolikus kis történetet meséljek el Önöknek.
Wittner Mária, amikor megtudta, hogy biztosan országgyűlési képviselő lesz, azt mondta, hogy két érve van arra, miért csatlakozott a Fideszhez.

Az egyik Orbán Viktor. A másik, hogy a Fidesz az „Isten, haza, család” köré szerveződött erő, egy összetartó bajtársi közösség. A latin fides magyar jelentése pedig hit, becsület, hűség, bizalom. Biztos volt a 2006-os győzelmünkben. Aztán Marika néni a választások második fordulója előtt már kétségbe esetten, a könnyeivel küszködve mondta Kövér László házelnök úrnak, hogy ha nem sikerül fordítanunk, a kommunisták fogják „ünnepelni” a forradalom 50. évfordulóját.

Azután, amikor eljött az októberi kerek évforduló, akkor a hazug és csaló Gyurcsány Ferenc frissen megválasztott miniszterelnök elvárásának és belügyminisztere parancsának engedelmeskedve vágtázó lovasrendőrök rontottak tisztességben megőszült nyugdíjasokra, gumilövedékekkel szemeket kilőve vadásztak békés családokra, és vertek meg bestiálisan, a megemlékezésen részt sem vett járókelőket.
Meg kellett tudnunk, mit is jelent, amikor a kommunisták ünneplik ’56-ot. 2006. október 23., az ötvenedik évforduló, mindannyiunk számára megsebzett, meggyalázott ünneppé vált, ahogy Lezsák Sándor versében kimondta: „az 50. 2006-
ban vip-vip-vip viperázó”.

Nekünk, patriótáknak történelmi a
felelősségünk, de óriási a lehetőségünk is arra, hogy 2026-ban, a 70. évfordulón már ne egy Brüsszelből irányított internacionalista
bábkormány, ne a gyilkosok, Kádár-Apró-Dögei kommunista örökösei üljenek tort, hanem mi, Istenünket, hazánkat, családunkat tisztelő és éltető, egy független, szabad, magyar Magyarországot építő nemzeti
közösség emlékezhessünk megbecsüléssel és kegyelettel ’56 hőseire.

Tisztelt Lakitelekiek, kedves Barátaim!

2010 óta minden választáson erős felhatalmazást kaptunk a
kormányzásra. Nemzetépítő munkánk nem ért véget, de csak akkor
tudjuk folytatni, ha a kihívásokra mindig készen állunk, és sikeresen meg
is tudjuk védeni azt, ami a miénk. Ilyen kihívás lesz a jövő évi választás is. Magyarországnak vagy egy patrióta vagy ismét egy külföldről irányított bábkormánya lesz, vagy a Fidesz-KDNP vagy a Tisza Párt, vagy Orbán Viktor vagy Magyar Péter. Nincs más választás, ez itt a tét.

Össze kell fognunk, erőt kell mutatnunk, és mindent meg kell tennünk a 2026-os választás megnyeréséért, egy újabb kétharmadért. Tartozunk ezzel forradalmunk és szabadságharcunk hőseinek, a kommunizmus
áldozatainak és a jövő nemzedékének egyaránt! Cselekedjünk ’56 szellemiségéhez és emlékéhez méltó módon!

Béke és igazság Neked, magyar nemzet!
Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!