A napokban olyan kezdeményezés indult a politikai gondolkodás iránt nyitott magyar polgárok körében, melynek aláírói között olyanok is megtalálhatóak, akikkel 35 évvel ezelőtt együtt harcoltam a magyarok szabadságáért és hazánk függetlenségéért. Az ebből fakadó tisztelet nyilvánvaló okokból mára megkopott, de a közös múlt még így is kötelez. Ezért közlöm az alábbi választ.

A nyilatkozat aláírói semmibe veszik Magyarország érdekeit. Rosszul mérik fel az orosz-ukrán háború folytatásának nyilvánvaló következményeit, és akaratlanul is Oroszország érdekét szolgálják, aki a háború folytatásával minden nap újabb nyereséget könyvelhet el.

Tévesen azonosítják be az Európai Unió érdekeit is. Ha az EU felveszi Ukrajnát a tagjai sorába, az most nyílt háborút, egy tűzszünet után pedig egy európai-orosz háború folyamatosan fennálló kockázatát jelentené.

Elfeledkeznek arról a tényről, hogy a volt szovjet blokk országait eddig előbb a NATO-ba vették fel. Az így katonailag biztonságba helyezett határokkal rendelkező országokat csak ezután vették fel az Európai Unióba. Ez észszerű, biztonságos és helyes módszer volt.

Ukrajna felvétele a NATO-ba azonnali háborút jelentene Oroszországgal, és ezzel a harmadik világháború kitörését kockáztatnánk. Ezért Ukrajnát se a NATO-ba se az Európai Unióba nem szabad felvenni. Magyarország elemi biztonsági érdeke, hogy ne tartozzon Ukrajnával közös integrációs keretbe.

Ha segíteni akarjuk Ukrajnát – ami helyénvaló szándék– akkor nem az Ukrajna lerombolásával és az ukrán nemzet szétszóratásával járó háborút, és nem a délibábos integrációs álmokat kellene támogatni, hanem olyan együttműködési formát ajánlani az ukránoknak, mely leállítja a háborút, érdemi segítséget nyújt, és nem áldozza fel Magyarország és az Európai Unió érdekeit egy téves és lázálmos politikai stratégia oltárán.

Ceterum censeo, nekünk Magyarország az első!

Orbán Viktor