Borbély Lénárd megalázta és kirúgta a Csepeli Nyugdíjas Közösségi Ház vezetőjét, Babics Saroltát. A mindenki által tisztelt és szeretett Sacikának tíz év lelkiismeretes szolgálat és kemény munka után - egy általa szervezett nyugdíjas táncversenyen - így búcsúzott a csepeli idősektől:

Kedves Szépkorúak, Táncversenyzők, Családtagok, Barátok, Érdeklődők!

Tisztelt Megjelentek, kedves Vendégeink!

Már javában készültünk az idei, jubileumi, az ötödik nyugdíjas táncversenyünkre, amikor március 19-én délután Vida István és Molnár Krisztián urak berendeltek magukhoz, hogy átadják nekem a polgármesteri selyemzsinórt. Ugyanis Borbély Lénárd polgármester úr azonnali hatállyal kirúgatott a Csepeli Nyugdíjas Közösségi Ház éléről, miután megtudta, hogy - kizárólag szabadidőmben - idősügyi szakértőként tanácsaimmal segítem a Fidesz csepeli idősbarát programját. A két úr közölte is velem, hogy „nem a munkáddal van baj, hanem megrendült benned a bizalom”.

Kérdezem a jelenlévőket, bárki hallott-e, látott-e engem itt, a nyugdíjas házban, bármelyik programunkon, az elmúlt tíz évem alatt politizálni, kampányolni? Költői a kérdés, mert nincs ilyen ember, én nem tettem soha ilyet. Pedig meggyőződéses – és nem megélhetési, mint egyesek -, szóval elkötelezett Fidesz és Orbán Viktor szavazó vagyok a rendszerváltás óta.

De könyörgöm, a szabadidőmben, magánemberként kinek kéne segítenem, ha nem azoknak, akik lehetővé tették ezt a szépen, hasznosan és a pártpolitikától függetlenül működő csepeli nyugdíjas házat? Kinek kéne tanácsokat adnom, ha nem azoknak, akik azokat meghallgatják, megértik, majd tesznek is a nyugdíjasok jólétéért? És kinek mi köze ehhez? Demokráciában élünk vagy nem, Polgármester úr?

Egyébként, mi baja Önnek a Fidesz idősügyi gondoskodásával, tisztelt Borbély Lénárd polgármester úr? Hiszen Ön pillanatok alatt lenyúlta a Kormány Gondosóra Programját is, mert hatalmas politikai hasznot látott benne, igaz, Polgármester úr! Pedig Borbély Lénárdnak semmi érdemi köze sincs és soha nem is volt a Gondosóra Programhoz.

Ki is politizál itt, Polgármester úr?

Ön engem azért rúgott ki, mert a nyilvánosság előtt közösen jelentem meg Nyitrai Zsolttal, a miniszterelnök idősügyi főtanácsadójával, Dudás Zoltán diakónussal, csepeli polgármester-jelölttel és Németh Szilárddal, aki az Ön elődje és mentorként éveken át küzdött azért, hogy egy rendszerváltáskori mutyival az MDF-hez került pártházból a csepeli nyugdíjasok szabadidős otthona legyen.

Polgármester úr!

Ön nagyon gyáván alázott meg engem, még ahhoz sem volt bátorsága – tíz év szolgálatom után -, hogy személyesen közölje velem a döntését. Ennél csak az volt gyomorforgatóbb, hogy másnap, 20-án, amikorra ismét berendeltek az elbocsátó papírok aláírására, mintha semmi sem történt volna, Ön ömlengve közölte, hogy mennyire szeret, tisztel, elégedett velem, Vida és Molnár urak maguktól hibáztak. Én ott szóhoz sem jutottam, annyira lefagytam ettől a hazug, képmutató gátlástalanságtól. Ön ezzel a viselkedésével nemcsak engem, de azt gondolom, valamennyiünket hülyének nézett, és porig alázott. Végleg kiderült számomra, hogy Önnek, Borbély Lénárd polgármester úr a szépkorúak csak biodíszletnek kellenek az önfényezéshez, az újraválasztási kampányához, a politika karrierjéhez.

Ön azt hiszi, hogy bárkivel, bármikor, bármit megtehet, s ha a saját érdekei úgy kívánják, akkor rögtön annak az ellenkezőjét is. Súlyos jellemhiba ez. De velem nem is teheti meg, mert nem vagyok Önnek egzisztenciálisan kiszolgáltatva, mint sokan mások a környezetéből. Jogász és közgazdász doktorként - még így 70 év fölött is - el tudom magam tartani, s számíthatok a családom támogatására is. A Csepeli Nyugdíjas Közösségi Ház vezetésére sem kereseti lehetőségként, hanem azért mondtam igent még Németh Szilárd akkori polgármesternek, mert kihívást éreztem benne, s teljes politikai függetlenséget, szakmai szabadságot kaptam tőle a megvalósításhoz, ahhoz, hogy életet leheljünk a nyugdíjas programjába. „Ésszel, szívvel, tisztességgel”, Polgármester úr! Mivel Ön mindezt megcsúfolta, én pedig itt, a szépkorúak ünnepén vagyok kénytelen felmondani. Sajnálom, de nem tudok Önnel a továbbiakban együtt dolgozni. Nem szeretném, ha a nyugdíjas ház ismét pártházzá válna!

Kedves Versenyzők!

Már a kezdetekkor kiderült, hogy jól döntöttünk, óriási sikere és támogatottsága van enne a nyugdíjas táncversenynek. Idén is – immár ötödször - többszázan, hónapokig készültünk rá, rendezők, szervezők és versenyzők egyaránt. Mindig teltházas ez a rendezvény. Olyan jóleső fizikai, szellemi megterheléssel és persze humorral, örömmel, ifjúkori emlékekkel járó felkészülési próbák vannak, mint egy profi verseny előtt. Barátságunk, közösségünk, küldetésünk igazi összekovácsolása ez. Köszönöm és szívből gratulálok Nektek hozzá! Sportszerű versenyzést, szép élményeket, jó kedvet kívánok a mai, jubileumi estére is mindenkinek!

Tisztelt Egybegyűltek, kedves Szépkorúak!

Megalapítása, 2014. október 1-je óta vezettem a nyugdíjas házat. Kiváló kollégáimmal, nagyszerű önkéntes segítőinkkel és a szépkorúakkal együtt szeretetben, tiszteletben és megbecsüléssel szerveztük, rendeztük többezer csepeli nyugdíjas kulturális, szabadidős, mentális egészségmegőrző tevékenységét. Az óriási látogatottságnak és népszerűségnek örvendő színes - korosztályos és családi programok egész évben, hétköznap és hétvégén is folytak. Évente igazoltan 20-22 ezer szépkorú csepeli vett részt azokon. Egy igazi, nagyon nagy családdá váltunk.

Tisztelettel köszönöm meg kollégáimnak és a segítő civileknek ezt az hatalmas, áldozatos, hasznos munkát, és végtelenül hálás vagyok a csepeli szépkorúaknak bizalmukért, szeretetükért, barátságukért. Sohasem fogom elfelejteni, és életem egyik legszebb közéleti évtizedének tartom az itt közösen eltöltött időt!

Isten áldjon benneteket, Barátaim!