A CSODAVÁRÁS FOLYTATÁSA MÁS ESZKÖZÖKKEL

Gyakran kérdezik tőlem, hogy milyen szerszámokkal dolgozik egy biztonságpolitikai elemző.

Erre a kérdésre mindig azt szoktam válaszolni, hogy az elemző legfontosabb szerszáma, svájci bicskája, a "So what?" kérdése.

Ez az a szűrő ami elválasztja a valóban fontosat a mellékestől és az anekdotától.

"Az oroszok kilőtték az első Challenger 2 harckocsit."
So what?

"Az ukrán felderítők a "Szúró Viking" sárkányfogaival szelfiztek."
So what?

Stb.

Ma ugyanezt a kérdést tettem fel miután meghallgattam egy gazdasági elemzéssel foglalkozó podcast-et.

Deák András azon kevés magyarországi elemzők közé tartozik akiktől igen sokat tanultam. Igyekszek mindent elolvasni, meghallgatni tőle.

A megállapítását miszerint "fogy az oroszok pénze", egy percig sem vitatom. Azt is megértem, hogy ez egyesek számára felemelő és vigasztaló.

A háború menete szempontjából azonban sok relevanciája nincs.

Miért?
Több okból kifolyólag.

A minap olvastam a SIPRI legújabb jelentését miszerint Oroszország minden különösebb nehézség nélkül tovább növelheti a katonai kiadásait és fokozhatja a háborús nyomást.

(https://www.sipri.org/publications/2023/sipri-insights-peace-and-security/russias-military-expenditure-during-its-war-against-ukraine)

Aztán ott vannak a történelmi példák, hogy nagy és középhatalmak hogyan viseltek háborúkat az államcsőd peremén táncolva.

A brittek tengerentúli bázisokat adtak bérbe. A spanyol köztársaságiak a Birodalom aranytartalékát lapátolták át Sztálin kincstárába. Izrael egy szegény három milliós lakosságú mediterrán törpeállam erőforrásaiból építette fel egy középhatalom haderejét.

Mindez nem azt jelenti, hogy a gazdasági változónak nincs súlya a hadviselésben. Csupán annyit jelent, hogy ez a súly igen lassan és bonyolult áttételrendszereken keresztül érvényesíti a hatását.

Az ukrán háború kontextusában a "fogy az oroszok pénze", a csodavárás folytatása más eszközökkel.
.