A NATO NEMLÉTEZŐ LÉGVÉDELME

A régi poén szerint a statisztika olyan, mint a bikini. A fontos dolgokat megmutatja, a még fontosabbakat eltakarja.
Ugyanez elmondható a geopolitikai elemzésről is.

A szakértők még hónapokon át marakodni fognak azon, hogy ki nyerte meg a Kinzsál és a Patriot közötti első rangadót. Ez persze sohasem lehet elég mindegy, bármennyit erőlködnénk is. Ez a meddő vita csupán álcázóköd a támadás valódi jelentőségének az elkendőzésére.

A támadás valódi jelentősége, hogy a Nyugat légvédelmének a zászlóshajója nem volt képes megvédeni még saját magát sem egy többrétegű és többvektorú orosz támadás ellen.

Tény.

A legaggasztóbb, hogy itt nem egy egyszeri bakiról van szó, mint az 1991-es szaudi Patriot-fiaskó esetében.

1. 2022 március 10-én több NATO tagállam légvédelme elvétett egy ósdi TU-141-es drónt, ami a végén Zágrábnál randizott az anyafölddel.

2. 2022 november 15-én egy ukrán légvédelmi rakéta landolt lengyel területen áldozatokat szedve.

3. A napokban egy ósdi orosz Kh-55 cirkálórakéta roncsait találták meg Lengyelországban. Post factum, miután az Úr valamelyik évében úgy csúszott át a határon, hogy senki sem vette észre.

Ezt magyarul úgy hívják, hogy a NATO légvédelme az összes vizsgáját elbukta. Az esélyegyenlőség elve alapján bizonyítottan átengedett mindent. Hiperszónikus rakétát, drónt, cirkáló robotrepülőgépet és légvédelmi eszközt.

Tény.

Mindezt háború idején, amikor a légvédelemnek igencsak résen kéne lennie. Mindezt úgy, hogy a kijevi támadást kivéve az eszközök spontánul érkeztek, egyesével. Zavarás, megtévesztés és maszkirovka nélkül.

Mindezt azelőtt, hogy a valóban veszélyes ellenfeleinket, az Avantgard-ot, Cirkont és az orosz meg a kínai lopakodókat még nem láttuk.

De mindez látszólag senkit sem zavar. Az elemzőket sem, akiknek meg kéne kondítaniuk a vészharangot. Változatlanul el vagyunk szállva attól, hogy a miénk a történelem legnagyobb katonai szövetsége. A pontokat összekötni nem kell, félni jó lesz...

Nem jött el az ideje annak, hogy az üres frázisok puffogtatása helyett végre elkezdjük komolyan venni a nemzetvédelem kérdését?

Ezt a kérdést tíz évvel ezelőtt tettem fel először egy budapesti HM-konferencia keretében.

Azóta is várom rá a választ.