Csalódást kell okoznom a bejegyzéseim láttán vért ivó hozzászólóimnak: az izlandi népszavazási eredmény után is az európai integráció híve maradok. Nem kívánom kommentálni az izlandi választópolgárok döntését, hiszen ez az ő ügyük. Mindenesetre az, hogy 52,8 százalékuk nemet mondott a tárgyalások újbóli megkezdésére, elég meggyőző fölénynek tűnik ahhoz, hogy bármi legyen is az ember véleménye az Európai Unióról, tudomásul vegye az izlandiak véleményét.
Három dolgot viszont említenék, ami aggodalommal tölt el, ha az Európai Unió jövőjére gondolok:
1.) 1995. január elseje - Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozása - óta az Európai Unió nem vett fel nettó befizető tagállamot, miközben több mint egy tucatnyi költségvetésfüggő országot igen.
2.) 2013. július elseje - Horvátország csatlakozása - óta nem bővült az Európai Unió, sőt
3.) 2016-ban a Brexit révén nemcsak csökkent a tagállamok száma, de az Egyesült Királyság elveszítésével egy fontos tagállam hagyta el az Uniót.
Ezek a tények, az izlandi választópolgárok döntésével együtt mutatják, hogy mekkora válságban van ma az európai integráció.