NAVRACSICS vs. LŐRINCZ – AZ ELSŐ 100 NAP

Előrebocsátom: pozitív tapasztalataim alapján elfogult vagyok Navracsics Tibor iránt. Személyesen is dolgoztam vele és közvetlen munkatársaival 2009 – 2010 környékén, a kormányzati felkészülést segítő egyik munkacsoportban.
Másrészt huszonöt éve dolgozom önkormányzatokkal és területfejlesztéssel. Vagyis ez történetesen a szakterületem.

A feladat pedig nem kicsi: több mint 3.100 önkormányzat, 19 vármegyei és a fővárosi kormányhivatal, 174 járás, több tízezer közigazgatási dolgozó, uniós források és az ország teljes területfejlesztése.

Navracsics száz nap alatt felállított és mozgásba hozott egy óriási államigazgatási rendszert.
Lőrincz Viktória száz nap alatt még a saját minisztériumának vezetését sem tudta felállítani.

Nagyjából ez a különbség!

Navracsics 2024-ben felkészülten érkezett. Volt már közigazgatási miniszter, miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, uniós biztos és területfejlesztési miniszter. Nem a kinevezése után kezdte el keresgélni a Google-ben, hogy pontosan mit is csinál egy járási hivatal.

Tapasztalt államtitkárokat tett a kulcsterületek élére. Országjárásba kezdett. Találkozott főispánokkal, kormányhivatalokkal, vármegyei vezetőkkel és polgármesterekkel. Felmért, egyeztetett, szervezett.

Közben hatályba lépett az új területfejlesztési törvény, megindult a térségi alapú gondolkodás, új TOP Plusz-források nyíltak meg, és elkezdődött annak a szakmai rendszernek a kialakítása, amelyből később a járási fejlesztési program is kinőtt.

Nem oldott meg mindent. De volt csapat, volt munka, volt irány – és főként volt gazdája a területnek.

Lőrincz Viktóriánál viszont száz nap után is azt keressük, ki vezeti valójában a minisztériumot.

Kinevezése előtt ügyvédjelölt volt. Önkormányzati tapasztalata egy 2024-ben megszerzett kadarkúti képviselői mandátum. Még két teljes évet sem töltött el egy kistelepülési képviselő-testületben, amikor rábízták a teljes magyar önkormányzati rendszert és a területi közigazgatást.

Egy kezdő miniszter mellett legalább tapasztalt csapatra lett volna szükség.

Ehhez képest a közigazgatási államtitkárnak sincs komoly közigazgatási vezetői rutinja. A vidék- és területfejlesztési államtitkár az egyetemi világból érkezett. A területi közigazgatásért felelős államtitkárt pedig öt nappal a századik nap előtt nevezték ki, és szintén az egyetemi világból érkezett…

Önkormányzati államtitkár száz nap után sincs.
Az új főispánokat, bocsánat kormánymegbízottakat sem nevezték ki.

Nincs országjárás. Nincs folyamatos párbeszéd a polgármesterekkel és a kormányhivatalokkal. Még a TÖOSZ-al, a MÖSZ-el és a többi önkormányzati érdekszövetséggel sem kezdődött érdemi tárgyalássorozat.

A száz napból eltelt hetvennyolc, mire Lőrincz Viktória megkérdezte tőlük, miről szeretnének majd beszélni az ÖNET (Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa) következő ülésén!
Ez nem egyeztetés! Ez egy egyeztetés előkészítésének előkészítése…

Közben a kistelepülési és kisvárosi önkormányzatok nagy része már a csőd szélén áll!

Nem tudják kifizetni a közüzemi számláikat, a beszállítóikat, a közétkeztetést vagy a hulladékszállítást. A REKI-pályázatokon sok település a valóban szükséges támogatás töredékét, körülbelül tíz százalékát kapta meg.

Itt már nem fejlesztési álmokról beszélünk, hanem arról, hogy jövő hónapban működik-e még a település! Erre válaszul nincs önkormányzati államtitkár, nincs mentőcsomag és nincs döntés. Van viszont kampányígéret arról, hogy tíz falunként majd egymilliárd forint jut fejlesztésre.

Majd. Valamikor…

Egyelőre ez nem program, nem pályázat és nem költségvetési előirányzat, mindössze kampányszöveg.

A különbség tehát egyszerű:

NAVRACSICS: felkészült → csapatot épített → országot járt → egyeztetett → rendszert szervezett → fejlesztési forrásokat nyitott meg.

LŐRINCZ: megérkezett → ígért → kivárt → késve nevezett ki vezetőket → újabb egyeztetést ígért.

Száz nap után nálam az eredmény:
NAVRACSICS TIBOR: 9/10.
LŐRINCZ VIKTÓRIA: ÉRTÉKELHETETLEN.

Nem azért, mert minden döntése rossz, hanem azért, mert nem hozott annyi döntést, hogy legyen mit értékelni!
Navracsicsnál lehetett vitatkozni az irányról.
Lőrincznél egyelőre azt keressük, van-e egyáltalán irány – és ki tartja a kezében a minisztériumi kormányrudat?!

Száz nap után ez már nem türelmi idő, nem szervezeti átmenet és nem az előző rendszer öröksége. Ez felkészületlenség és sodródás!
Lőrincz Viktória minisztériuma jelenleg nem egyszerűen gyengén teljesít. Jelenleg ez a minisztérium a TISZA-kormány leggyengébb láncszeme.

Lőrincz Viktóriának két lehetősége van! Vagy viharsebesen „belenő a miniszteri blézerbe” és elkezdi az érdemi munkát, vagy jön ez a mondat:

ÖN A LEGGYENGÉBB LÁNCSZEM. VISZLÁT!