Energiatakarékosság a legmagasabb szinten
Most, amikor mindennapjainkat áthatja az energiatakarékosság szelleme, amikor minden csepp víz, minden másodpercnyi energia óriási értékkel bír, igazán időszerű, ha nem csupán hétköznapi hőseinkre hívom fel a figyelmet, hanem azokra a kőprofi politikusokra is, akik mesterfokon űzik az energiatakarékosságot.
Hiszen, lássuk be, mi lenne takarékosabb megoldás a kormányzati szférában, mint egy nem létező államtitkár? Ha nincs kinevezve, akkor nincs titkársága, nincs szolgálati autója, nem kell kifizetni a fizetését. Sőt, nem folyatja a vizet, nem égeti a lámpát, nem kell az irodáját fűteni-hűteni. Kész megtakarítás.
Az már egy másik kérdés, hogy adott esetben az államtitkár hiánya milyen nehézséget jelent egy szakpolitika operatív irányításában. A Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumban három hónapja nincsen sem önkormányzati, sem pedig a területi közigazgatásért felelős államtitkár. Azok az önkormányzati szövetségek, amelyek közül egyik-másik júniusban még lelkesen számolt be arról, hogy - úgymond - tizenhat év után végre érdemi tárgyalások nyílnak a kormánnyal, ma nemhogy egy nem érdemi tárgyalással, de már csak egy önkormányzati államtitkárral is beérné - ha lenne.
A mostani rendkívüli forróságban és energiahiányos helyzetben az állam összehangolt cselekvése kulcsfontosságú. Nemcsak országosan, de helyben is. A kormányhivatalok és az önkormányzatok megkerülhetetlen szereplők ebben. Ahogyan a koronavírus-járvány idején, úgy most is.
Ehhez azonban legalább két államtitkára szükség lenne. Egyre, aki partnere az önkormányzatoknak, és egyre, aki pedig a kormányhivatalokat tudja napi szinten irányítani. Három hónapja mind a kettő hiányzik.
Az önkormányzati szövetségekkel azonnal érdemi tárgyalásokat kell kezdeni. A kormányhivatalokat azonnal el kell kezdeni irányítani. Két államtitkárt pedig azonnal ki kell nevezni. Lehetőleg hozzáértőket.