Ő nem olyan sógor
Meghallgathattuk a választási kampányban, hogy az elmúlt tizenhat év legsúlyosabb társadalmi jelensége az volt, hogy rokonok és bennfentesek kapták meg a legjobb állásokat. A TISZA vezetői ezt akkor korrupciónak hívták, egyrészt függetlenül attól, hogy a rokonok állásba juttatása nem korrupció, hanem nepotizmus, másrészt pedig elfelejtkezve arról, hogy van olyan a TISZA vezetői között - sőt, a TISZA vezetője -, aki a tizenhat évből tizennégyet olyan állásokban töltött, amiket a rossz nyelvek szerint éppen rokoni kapcsolatainak köszönhetett.
Az általuk ismertetett ellenszer valóban pofonegyszerű: a rokonokat távoltartani a zsíros állásoktól, és lehetőleg nyílt pályázattal betölteni pozíciókat. Minden szép és jó is lenne, ha azok a fránya sógorok nem lennének ott a környéken.
Először Melléthei-Barna Márton tette igazán próbára Magyar Péter rokonjelző-készülékét, ám ott még sikertelen volt a provokáció, és végül vissza kellett lépnie az összeesküvőnek.
Most azonban alaposan kijátszották a szerénységéről híres forradalmi elit éberségét! Történt ugyanis, hogy pár napja Tarr Zoltán miniszter úr egy igazi szabadságharcos bátorságával mentette fel Cselovszki Zoltánt, az Iparművészeti Múzeum eddigi főigazgatóját. Ez még csak félsiker. Azért azonban, hogy a szakmaiság teljes mértékben tudjon érvényesülni, és a nepotizmust minél messzebbre űzzék, a miniszter úr a saját sógorát - már megint a sógorok!!! -, Jékely Zsombort nevezte ki megbízott főigazgatónak.
- Ah, nepotizmus? - vonná fel a szemöldökét a felületes szemlélő.
- Dehogyis! - halljuk a megérdemelt választ. - Hiszen a TISZA politikusainak sógorai nem olyan sógorok, mint a Fidesz politikusainak sógorai voltak. Sőt, ők tulajdonképpen nem is sógorok, hanem megbecsült szakemberek.
Íme, így épül a Szeretetország, a működőképes és emberséges Magyarország!