B-lista
1945 után ugyan a magyar közigazgatásban is lefolytatták az úgynevezett igazoló eljárásokat, amelyek keretében átvilágították a személyi állományt. Azokat az embereket, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan, a nemzeti szocialista vagy nyilaskeresztes politikai törekvéseket segítették, eltávolították a közigazgatási karból. A kommunisták azonban ezt a tisztogatást túlságosan szűk körűnek tartották, ezért az úgynevezett B-listákkal azokat az embereket is nyilvántartásba vették, majd elbocsátották, akiknek a politikai nézetei nem feleltek meg a kommunisták "demokratikus" érzületének. A B-listázás következtében több ezer, egyébként ártatlan köztisztviselőt távolítottak el a közszolgálatból pusztán politikai okokból, arra hivatkozással, hogy nem felelnek meg a demokratikus közszellemnek.
Most nincs B-listázás. Egészen pontosan, nem annak hívják. Érdemes azonban a 444 - mellékelt - eredetileg diadaljelentésnek szánt cikkét elolvasni, hogy lássuk a pusztítás mértékét. Inkább csak annak egy részét. Hiszen nincsenek köztük a megfenyegetett polgármesterek, a közintézményekben dolgozó emberek, azok a lesajnált igazgatók - akár kórházakat, akár iskolákat vezetnek -, akiket saját minisztereik aláznak meg. Azok a becsületes, munkájukat szerető emberek, akiknek egyetlen bűne ma a kormány szemében az, hogy 2010 óta vállaltak munkát bármilyen közintézményben.
Így működik a Szeretetország ma.