1997 óta július elseje a köztisztviselők és kormánytisztviselők napja, amely ráadásul egy napra esik az egészségügyben dolgozók Semmelweis Napjával. Így aztán többszörösen is érvényes, hogy olyan embereket ünneplünk ma, akik az életüket egy nagyobb közösség, a nemzet szolgálatára tették fel.
Bár a mai világban mindenki a piacot ünnepli, és úgy azt sugallják, hogy az igazán tehetséges emberek a versenyszférában helyezkednek el, engedjék meg, hogy itt is leírjam: míg a versenyszférában azok az emberek boldogulnak, akik a saját szempontjaikat helyezik minden elé, a közigazgatás azok világa, akik a saját szakmai örömeiket mások, egy közösség - legyen szó akár helyi, akár nemzeti - szolgálatában látják. Éppen ezért meg vagyok arról győződve, hogy egy államnak erkölcsileg is jobban meg kell becsülnie azokat, akik a közigazgatásban dolgoznak. Mint ahogyan pontosan ezekből az okokból adódóan úgy is gondolom, hogy ezért kell a közösségek vezetőit is jobban megbecsülni, anyagiakban és az anyagiakon túl is.
Ma sokaknak nehéz a közigazgatásban dolgozni. Annak ellenére, hogy tudások legjavát és a közösség szolgálatát adták, most politikai üldözésnek vannak sokan kitéve. Abban bízom mégis, hogy ha szerényen is, de tudnak ünnepelni, hiszen van mit, és kívánom a közigazgatásban dolgozóknak, hogy legyen olyan miniszterük, aki érti a munkájukat, annak fontosságát, és képviselni is tudja szempontjaikat a döntéshozatalban.