️Kevesebb szörnyet, több szentet!
…lehetőleg az összeset!

November első napján a keresztény világban megkezdődik az előttünk örök példaként járó, üdvösségbe megtért szentjeinkről való megemlékezés. Hatalmas örömünnep ez, mely nem csak napjaink világegyházát öleli át, de az elmúlt kétezer év egyházának szentjeiről megemlékezve, elődeink hitébe is szervesen bekapcsolódunk.

Az angolszász országokban az ünneplés hagyományosan Mindenszentek előestéjével indult, ennek nevéből, az All Hallows’ Eveningből származik a mindenki számára bizonyára ismerősen csengő Halloween elnevezés is.
A halottak vigiliáján való, olykor több órás harangozással kísért örömteli virrasztásból mára azonban alig maradt több, mint az öröm – a világ csalóka öröme.

A „Csokit vagy csínyt” (Trick or treat), a csontvázak, a zombik és a nem ritkán okkult szimbólumokkal operáló újpogány vallások, mind egy olyan, régen temetni kívánt pogány kultuszt elevenítenek fel, amelyek istentelen „ünneplésétől” Szent István is óvta a magyar népet.

A pogányok szerint Halloween estéjén felborul a világ rendje, a szellemek és a gonosz lelkek elszabadulnak a világban és az emberekbe költöznek. Egyebek közt innen is származnak a szörnyjelmezek és csontvázak. Így zavarják össze az alvilági erőket, nehogy átvigyék az ártatlanul „emberi formában” bóklászókat a túloldalra.

Érdemes elgondolkodni, miért tarthatja a modern sátánizmus megalapítója a Halloween-t az egyik legnagyobb ünnepüknek. Már a középkori hiedelmek is rávilágítanak: Mindenszentek előestéjén végezték legfontosabb szertartásaikat a varázslók és boszorkányok.
Sokan csupán jópofa játékként, közösségi programként tartják számon azt, ha csontváznak kimaszkírozva útnak engedik az éjszakába gyermeküket, de miért van az, hogy egy temetésre már nem vinnék el őt?

Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus szerint a „a halloween-»kultusz«, ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, valódi vigasztalást sem adhat. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, és helyette egy idétlen halloween-játékot adnak. Pont ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál közelében, a gyászban. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10 éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja?
Használjuk ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.”

️Van szép, jelentőségteljes és fontos lelki üzenetet hordozó keresztény ünnepünk. Felelősségünk van abban, mit támogatunk jelenlétünkkel, pénzünkkel, helyeslésünkkel. Gyermekeinket közösségük könnyen „beránthatja”, így fontos idejekorán egyértelművé tenni családon belül is, mit tartunk igaznak és helyesnek. Olykor elkerülhetetlen (pont a közösségi nyomás miatt), hogy a fiatalabb generációt elengedjük egy-egy partiba, ám javasolhatunk számukra esetleg egy ártatlan Pumukli jelmezt, esetleg sarut és vándorbotot. Ha rákérdeznek, talán még evangelizációs eszközként is szolgálhatnak – hogy miért nem a groteszk, a csúf.

Valóban ünnep a Mindenszentek, de nem azért, amiért a Halloweenre ráépült iparág élet- és egyébként a magyar kultúrától is idegen, kifacsart jelmezei létrejöhettek. Az üdvösség felé tekintünk ilyenkor, megemlékezünk arról: átmeneti otthonunk a világ.
„E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk!” /Szent Béda, VIII. század/
/Varga Gergő Zoltán/