Teljes beszéd a kolozsvári Szent Mihály templomban augusztus 20. alkalmából:

Tisztelt Egyházi és Világi Méltóságok! Tisztelt Kolozsváriak!
Tisztelt Ünneplő Honfitársak!

Augusztus 20-a nemzetünk egyik legrégebbi, egyben legjelentősebb ünnepe. Ezeréves múltunk során – az aktuális politikai érdekeknek megfelelően – sokszor megpróbálták megváltozatni, más jelentéstartalommal megtölteni vagy átnevezni e napot, azonban augusztus 20-a valódi értékét sosem tudták kitörölni a magyar emberek szívéből. Ez az az ünnep, amelyhez az elmúlt ezer év során mindvégig ragaszkodtunk – a keresztény Magyarország születésének napja.

Ezer esztendő tapasztalataival a hátunk mögött elmondhatjuk magunkról, hogy mi bizony mindent láttunk már. Láttuk már országunkat ereje teljében, és láttuk azt is, ahogy városainkat feldúlták. Láttunk pusztító háborúkat, éltünk megszállás alatt. Láttuk nemzetünket megerősödni és felemelkedni, majd láttuk azt is, amint idegen hatalmak szétszabdalták.

A történelem viharai megtanítottak bennünket józanul szemlélni a körülöttünk lévő világot. Megtanultuk fenntartásokkal kezelni a pillanatnyi, múló ideológiákat, és megtanultuk felismerni a valódi értékeket, amelyekre szilárd jövőt tudunk építeni: magyarság, kereszténység, európaiság – ezek azok az eszmék, amelyre államalapító Szent István királyunk országát építette, s amelyek ezer év távlatából sem veszítettek értékükből. Ezért mi ma is erre a hármasra kívánunk építkezni, a következő ezer év érdekében.

Hiszünk abban, hogy első királyunk bölcsen döntött, amikor bevezette hazánkat Európába, hiszen Európa akkor a biztonságot, a békét és a kereszténységet jelentette. Ma azonban éppen ezek az eszmék kerültek veszélybe: Európa keleti részén véres háború dúl, míg nyugaton a keresztény kultúra került célkeresztbe. Ezért nekünk itt Közép-Európában, ma az a feladat jutott, hogy megakadályozzuk, hogy az európai hatalmak zátonyra kormányozzák azt a hajót, amelynek fedélzetén mi is ott vagyunk. Mert az Európa, amelyben mi hiszünk, megbékélést kereső, keresztény értékrendre alapozó egység, s ebből ma sem vagyunk hajlandók engedni. Ahogy az elmúlt ezer esztendő során mindvégig, úgy ezután is hűek maradunk Szent István-i örökségünkhöz, hiszen az általa lefektetett szilárd alapoknak köszönhető, hogy minden nehézség, minden balsors ellenére megmaradtunk itt, a Kárpát-medencében. Keresztény értékrendünk és nemzeti önazonosságunk adott nekünk erőt a legnehezebb órákban és tartott meg bennünket szétszakítottságunkban.

Büszkék lehetünk arra, hogy megmaradásunk nem csupán történelmi tény, hanem közös érdemünk. Ennek kiváló jelképe a Magyarok Kenyere kezdeményezés, amely megmutatta, hogy a magyar emberek – éljenek a világ bármely pontján –szívükben ugyanazt a felelősséget, ugyanazt a szeretetet hordozzák a nemzet egésze iránt. Mi, a Kárpát-medence magyar közösségei, a diaszpóra magyarsága és az anyaországi magyarok – mind közösen alkotjuk a nemzetet, amely nem ismer sem földrajzi, sem lelki határokat. Együtt építjük és erősítjük a bennünket összefűző köteléket.

Büszkeséggel tölt el, hogy ma Magyarországnak olyan kormánya van, amely nemcsak partnere, hanem kezdeményezője is ennek az építkezésnek. Hosszú évek kirekesztő és megosztó politikája, a külhoni magyarság megtagadása és elárulása után ma működik valódi nemzetépítés, amely túlmutat az országhatárokon.

Közös felelősségünk, hogy megőrizzük és tovább gazdagítsuk azt a páratlan szellemi, kulturális és lelki örökséget, amelyet az előttünk járó nemzedékek ezer év alatt gyűjtöttek és gazdagítottak, ugyanis ez az a szellemi kapocs, amely bennünket, magyarokat összeköt a világ minden táján.

Tisztelt Honfitársaim!

Ma államalapításunkat gyűltünk össze ünnepelni, azonban nem ez az egyetlen dolog, amely most összeköt bennünket. A valódi köteléket a mögöttünk álló ezer esztendő jelenti: a közös győzelmeink és vereségeink, a szellemi hagyatékunk és épített örökségünk, az anyanyelvünk, a kultúránk, az évszázados hagyományaink, nemzetünk szabadságáért vívott küzdelmeink. S ami a legfontosabb: a közös jövőbe vetett hitünk.

A birodalmak, amelyek megpróbáltál uralmuk alá vonni országunkat, rendre eltűntek a történelem süllyesztőjében, azonban hazánk, a Szent István-i alapokra építve mindig újjászületett. Mert mi, magyarok nem ismerjük az önfeladást és tőlünk idegen a behódolás. A magyarság nem hasonult meg és semmilyen nyomásra nem mondtunk le Szent István-i örökségünkről: megtartottuk a keresztény Magyarországot abban a valójában, amelyben államalapító királyunk ezer évvel ezelőtt ránk hagyta. Bebizonyítottuk, hogy ma is méltók vagyunk örökségére. Ezért tudtunk megmaradni ezer éven át itt, a Kárpát-medencében, és az eljövendő ezer évben is ez fog bennünket megtartani.

Isten éltesse Magyarországot!
Isten éltesse a magyar nemzetet!
Isten éltesse a kolozsváriakat!