16 évig azt hallgattuk, hogy nincs sajtószabadság Magyarországon.

Ezt már 2011 elején megmondták nekünk Strasbourgban, Orbán Viktor európai parlamenti felszólalásakor, amikor az egész európai baloldal “censored” feliratú újságokat lobogtatott.

Ez a “betiltott” és “cenzúrázott” közel kéttucatnyi sajtótermék, amelyik korábban ha Orbán Viktor bármelyik családtagjával a legkisebb közérdeklődésre számot tartó esemény történt is azonnal posztolt, cikkezett, a mostani miniszterelnök testvérét, Magyar Mártont érintő nagyon súlyos, az egész kampányban a jobboldallal szemben felépített pedofilvád teljes bedöntésére alkalmas ügyben mélyen hallgat.

Ezek hívják magukat ugye “független” sajtónak.

De az is beszédes, hogy ez a “független” sajtó, amely az elmúlt napokban is naponta parodizálta ki Pócsot, mert a parlamentben vakuval vette a dühöngő kormányfőt, most ezt nem teszi. Nem támadják, hogy ciki, ostoba, vállalhatatlan. Nincs bohócozás, jó vergődézezés. Síri csönd van.

Hallgatnak.

Mert szóltak nekik. Mert hallgatni kell. Mert bizony baj van. Bajban vannak.

De nyugalom, minden ki fog derülni.

De azt is rögzítsük mindeközben, hogy végre megérkezett az “igazi” sajtószabadság Magyarországra. Ugye, valahogy így hívták ezt az 50-es években is.