Magyarország békepolitikáját sokan támadják úgy, hogy közben kikérik maguknak: ők nem háborúpártiak. Ennek ellenére újra és újra a harcok folytatását követelik.

Tarjányi Péter a háborús agitátorok mintapéldánya, aki úgy árulja nekünk a háborút, mint Horst Fuchs televíziós teleshop-mágus a morzsaporszívót. Minapi bejegyzése is az ukrán háborúról győzköd bennünket, ahogy ő írja „Ukrajna háborúját most finanszírozni kell”.

A „most és feltétel nélkül” finanszírozás nem stratégia, hanem politikai lojalitásnyilatkozat egy olyan érdekkör mellett, amelynek a háború eszköz, Európa pedig a fizető fél. Ez a fotel-tábornoki nézőpont kényelmes: távol tartja Tarjányit a következményektől.

A TV-s szakértő maga is elismeri: a befagyasztott orosz vagyon elkobzása tudatos háborús döntés, „amelynek ára lesz”. Ez a mondat a plüss-kommandós gondolkodás esszenciája: olyan számadatokkal vagy jogi formulákkal való vagdalkozás, amelyek árát sosem azok fizetik meg, akik ezeket kimondják.

A háború további finanszírozása sem Európának, sem Magyarországnak nem érdeke. Csak annak a körnek érdeke, amelyhez Tarjányi tartozik vagy tartozni szeretne. A teleshop-értékesítő most ezt a portékát árulja. Ideje lenne a háborús lózungok helyett Magyarország elemi érdekeit tekinteni kiindulópontnak. Lehet, hogy nem ennyire kifizetődő, de legalább tükörbe lehet utána nézni.