Nem sok filmajánlót fognak tőlem itt olvasni, de most mégis ez következik. Ráadásul a Netflixről, amelynek az irányultsága és ízlésvilága elég távol áll tőlem. Ezért is lepett meg a Feszült helyzet című film, amely jócskán elüt a progresszív filmes platform sekélyes, moralizáló és gyakran szélsőséges, woke szemléletmódjától.

A film története egyetlen mondatban összefoglalható: egy távolkeleti területről (talán Észak-Koreából) egy interkontinentális ballisztikus rakéta kilövését észleli az amerikai hadsereg, amelyről csak annyit tudni, hogy 20 percen belül egy amerikai nagyvárost fog telibe találni.

Ezt az idegtépő 20 percet különböző szemszögből ismerhetjük meg, szinte dokumentarista részletességgel: a rakétaelhárításért felelős katonai vezetők, a stratégák, a politikai vezetés és végül az amerikai elnök szemszögéből.

A film nem akar riogatni, nem használ hatásvadász filmes eszközöket, nem látunk hamuvá váló városokat, hanem azt mutatja meg, hogy milyen törékeny még egy Egyesült Államok méretű szuperhatalom békéje és stabilitása is. És milyen korlátozott eszközei vannak a legsúlyosabb fenyegetés elhárítására, szándékosan lerombolva ezzel az USA sebezhetetlenségének mítoszát.

️ Bemutatja egy szuverén állam döntéshozatali láncát akkor, amikor azt a legnagyobb támadás éri. Ami kívülről egyszerű és magától értetődő mechanikus gépezetnek tűnik, az valójában megannyi ember egyéni döntéseinek sorozata, ahol nincs helye sem a forrófejűségnek, sem a kapkodásnak, miközben a döntéshozók nagyon is esendők: kevés információ áll a rendelkezésükre, pánikba esnek, rosszul kalkulálnak stb.

️ Mintha azt akarnák üzenni a film alkotói, hogy a világ egy veszélyes időszakba lépett, ahol a béke megőrzése kulcsfontosságú, és sok múlik azon, hogy az államok vezetői mennyire bízhatnak egymásban. Persze ehhez bölcs, felkészült és kötélidegzetű vezetőkre van szükség, akik értik a dolgukat.

️ Nem szeretném elspoilerezni a filmet, ezért csak annyit még, hogy üdítő volt végre egy woke blődségektől mentes, realista filmet látni a hús-vér valóságról, még ha az egy fikció is.
Szerencsére. És maradjon is fikció.