Az európai „alkotmány” részeként erőltetné rá az szivárványos propagandát a magyar gyerekekre az uniós bíróság főtanácsnoka

A Szuverenitásvédelmi Hivatal már több alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió intézményei egy brüsszeli vezetésű „szuperállam” létrehozásán dolgoznak, elfogadhatatlan módon korlátozva a tagállamok, így Magyarország szuverenitását.

Ebbe a sorba illeszkedik az Európai Unió Bíróságának főtanácsnokának tegnap közzétett indítványa, mely a brüsszeli Bizottság által Magyarország ellen indított perben azt szorgalmazza, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy Magyarország a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény elfogadásával megsértette az uniós jogból eredő kötelezettségeit.

Az indítványt az a horvát nemzetiségű Tamara Ćapeta főtanácsnok jegyzi, aki már korábban tanúbizonyságát adta a politikai aktivizmusának és Magyarországgal szembeni politikai elfogultságának. Több más, részben a CEU-hoz, részben nemzetközi Soros-szervezetekhez köthető jogásszal együtt az aláírója volt egy olyan politikai kiáltványnak, amely elítélte a német alkotmánybíróságot azért, mert az leszögezte, hogy a német alkotmánnyal ellentétes uniós jogszabályok Németországban nem rendelkeznek kötőerővel. A kiáltványban Tamara Ćapeta és liberális szerzőtársai nem mulasztották el, hogy Magyarországba és a PiS által vezetett Lengyelországba is belerúgjanak, autokratikus rezsimeknek bélyegezve azokat. Ezek után talán nem meglepő, hogy az azóta (talán pont emiatt) főtanácsnoknak kinevezett Ćapeta a ma közzétett indítványban nem osztotta Magyarország álláspontját, miszerint az alkotmányos identitásunknak igenis részét képezi, hogy nálunk nem lehet szivárványos propagandának kitenni a gyermekeket.

Ćapeta főtanácsnok már az indítványa kezdetétől fogva nem rejti véka alá, hogy politikai meggyőződése diktálja a jogi véleményét. Ugyanis rögtön az indítványa elején leszögezi, hogy bár a magyar törvény szövegszerűen azokat a tartalmakat tiltja ki a kiskorúakkal foglalkozó intézményekből és a médiából, melyek „a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását vagy a homoszexualitást” népszerűsítik vagy jelenítik meg, ő a maga részéről ezekre „LMBTI tartalomként” fog hivatkozni. Ahogy Ćapeta ehhez fűzött lábjegyzetéből kiderül, ennek a fogalomnak számára a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány által finanszírozott ILGA nevű politikai nyomásgyakorló szervezet politikai kiáltványa adja meg az értelmét.

A főtanácsnoki indítvány problémaként azonosítja, hogy a magyar törvény „a gyermekgondozási szolgáltatásokat nyújtókat visszatartaná attól, hogy olyan bábszínházi előadást hívjanak meg, amely LMBTI személyek életét mutatja be”. A liberális dogmatikára jellemző logikai csavarral ezt aztán nem a gyermekek szempontjából értékeli, hanem végig úgy interpretálja, mint az ilyen személyekkel szembeni súlyos jogsértést. A főtanácsnoki vélemény tudatosan a Soros-ideológia bevett fogalomtárát használja, így végig „LMBTI‑közösségről” beszél, anélkül hogy meghatározná, hogy adott személyek nemi identitása mitől lenne közösségformáló erő.

A szokatlanul hosszú, 363 bekezdésből álló főtanácsnoki véleményből még számos példát lehetne kiemelni a főtanácsnok liberális elfogultságára, ahogy az előélete, nyilatkozatai alapján sem lehetett kérdéses, milyen indítványt fog előterjeszteni ebben az ügyben. Ami még ennél is riasztóbb azonban, hogy a főtanácsnok gátlástalanul beszáll a brüsszeli „szuperállamot” követelők kórusába. Az indítvány 215. pontjában ugyanis azzal magyarázza a politikai elfogultságát, hogy álláspontja szerint „a Bíróság alkotmánybíróságként működik, és az alapvető alkotmányos elvek gyakran politikai és jogi jellegűek is”. Arra, hogy Magyarország a perben a nemzeti alkotmányos identitás sérthetetlenségére, azzal a fenyegetéssel reagál, hogy a (liberális értelmezés szerinti) uniós értékeket (a liberálisok szerint) tagadó tagállammal szemben „az Unió alkotmányos modelljének védelme érdekében válaszra van szükség”.

És akkor ezen a ponton álljunk meg egy szóra. Az Európai Uniónak nincs alkotmánya. A Ćapetához hasonló föderalisták azt akarták, hogy legyen, de ezt a projektet a népszavazás keretében gyakorolt tagállami szuverenitás meghiúsította. Uniós Alkotmánybíróság pedig szintén nincs. A főtanácsnok összekeveri a vágyálmait a valósággal. Ez azonban jelentős veszélyt jelent minden magyar szülőre és gyerekeikre nézve. Ezeket a vágyálmokat ugyanis Brüsszelben és Luxemburgban is sokan osztják, és mind a Bizottság, mind Soros György alapítványai rengeteg pénzt költenek a népszerűsítésükre.

Az uniós Bíróság az eljárási szabályok szerint figyelembe veszi a főtanácsnoki indítványt, de nem kötelező annak megfelelően döntenie. Innentől kezdve Luxembourgon áll, hogy elfogadja-e azt a nemzetközi szerződésen alapuló, a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó együttműködési keretet, amelyben a tagállamok megállapodtak, vagy a föderalista szuperállam építésének hevében romba dönti az Uniót.