„Drága, aranyos, megfellebbezhetetlen, virágba borult Puzsér úr, szívemnek gyöngyháza, lelkem Robikája! Igazad van. Istenem... kimondtam... Nem is sejted, mióta hordozom magamban ezt a titkot, mióta emészt engem ez az egész. Igen, igazad van: nekem nincs saját véleményem. Soha nem i...