Lehet, hogy Balásy Gyula cégei kötöttek túlárazott szerződéseket, lehet, hogy nem. Az oknyomozó újságíróknak joguk van ezután kutakodni, s egyáltalán bárkinek feljelentést tennie, ha úgy gondolja.

Ám az mégiscsak elfogadhatatlan, ami a szemünk előtt zajlik: hogy (nyilván jó előre beépített) hatósági, vagy azon kívüli szereplők pár nap leforgása alatt, bírói jóváhagyás nélkül tönkretegyenek és megfélemlítsenek egy olyan nagyvállalkozót, aki munkáját elnyert közbeszerzések alapján, a most leköszönő ellenzék által folyamatosan vizsgálva végzi.

Akinek ellehetetlenítése több száz, közvetve több ezer ember megélhetését teszi kockára (a BL-döntő szervezőitől kezdve egy rakás bal- és jobboldali reklámszakemberen és médiamunkáson át a kulturális szféra egy részéig).
Ezt az embert mindezek után arra kényszerítik - ismétlem, bármiféle bírói, ügyészi, rendőri intézkedés nélkül -, hogy a Parlament által még meg sem választott miniszterelnök házi tévéjében mondjon le pityeregve a teljes céges és magánvagyonáról, kielégítve ezzel a Tisza-vezér személyes bosszúvágyát, s egyben megfélemlítve minden politikai ellenfelet.
Ennek előképe volt az ország legfontosabb főispánjának, Sára Botondnak az ügyészi meghurcolása a múlt héten, pár karton bor elfogadásának ürügyén. És ez még nyilván csak a kezdet.
Így már érthető az is, hogy MP miként vette a bátorságot már a választás éjjelén, hogy az államfő, az alkotmánybírók és az összes állami hivatal vezetője, sőt, a két éve megválasztott fideszes polgármesterek elzavarásával fenyegetőzzön. Ami most zajlik, az nem egy demokratikus aktus, hanem egy jó előre eltervezett államcsíny.

A vérgőzős tiszás kommentek egyáltalán nem érdekelnek, ne is fáradozzanak itt evvel fölöslegesen, de az ország jobbik részétől kérdezem: eltűrjük mi ezt?
A Fidesz-kormány alatt minden ellenzéki szabadon tüntethetett, szervezkedhetett, belephette a kulturális- és szellemi szférát, ott agitálhattak, ahol csak akartak, még a kisgyerekeket is büntetlenül demonstrációkra terelhették az iskolákból. A baloldali sajtó nem zsugorodott, hanem a szerkesztőségek számát és létszámát illetően és a bevételeit nézve is a sokszorosára hízott a gonosz orbáni rémdiktatúra idején....

Persze, nehéz Balásy Gyulában egy szimpatikus mártírt látni, de ha már most lábbal tiporhatják a törvényt, akkor bárki,
ISMÉTLEM BÁRKI LEHET A KÖVETKEZŐ!
Ha hagyjuk...

(Huth Gergely)