Prolisztán

Hová süllyedünk még??
Önkéntes személyi kultusz a 21. században..
/Kékesi Kornél írása/

Komolyan mondom, néha azt hiszem, egy rossz paródiában élek. Napok óta figyelem a közösségi médiát, és egyszerűen fáj nézni azt a szellemi mélyrepülést, amit „tájékozott állampolgár” címszó alatt művelnek egyesek.

1. Kartonpapír, mint szent ereklye

A legújabb nemzeti hobbi: a Tisza párt választási plakátjainak gyűjtögetése. Felnőtt emberek képesek úgy vadászni egy darab politikai hirdetésre, mintha az a megváltás kulcsa lenne. Mit kezdenek vele? Kirakják a hálószobába? Vagy ez már a politikai fétis kategóriája?

2. Dunaújvárosi „sorban állás”

Aztán jött a kép, ami végleg feltette az i-re a pontot: Dunaújvárosban kígyózó sorok állnak a pártiroda előtt. De ne gondoljátok, hogy értelmes párbeszédért vagy megoldásokért várakoznak. Nem, ők egy darab plakátért ácsorognak ott alázatosan. Hihetetlen, hogy egyeseknek ennyire nincs tartalom az életükben, hogy egy politikus arcképétől érzik magukat többnek.

3. A „Vinted-hiénák” és a politikai biznisz

Hogy a szánalmas mellé a visszataszító is bejöjjön a képbe: nézzetek szét a Vinteden. Az „üzletemberek” már ott is árulják az ingyen kapott matricákat és plakátokat. Aki pedig képes pénzt adni egy darab politikai propagandáért egy használtruha-alkalmazáson, arról végképp lemondtam.

A végállomás: Önkéntes személyi kultusz

Döbbenetes, hogy míg a szocializmusban parancsra kellett imádni a vezért, ma a magyar társadalom dalolva, sorban állva építi fel a saját személyi kultuszát. 40 évig küzdöttünk a szabadságért, hogy most önként süllyedjünk vissza a birka üzemmódba.

Ez nem politika, ez kollektív szellemi öngyilkosság