AZ UTAZÓK KÉNYELMÉRE
A 18. században a mainál jóval kevesebben voltak azok, akik megengedhették maguknak a nagyobb távolságokra történő utazás luxusát – vagy éppen rákényszerültek erre. Az utazás lényegesen hosszabb ideig tartott és körülményesebb volt, mint manapság. A vásárokat járó kereskedők és iparosok például gyakran több napot töltöttek az utakon, és azon kívül, hogy valahol meg kellett húzniuk magukat éjszakára, szükségük volt arra is, hogy lovaikat, szekerüket és portékáikat biztonságban tudhassák.
Erre a célra szolgáltak a vendégfogadók, melyek a korszak infrastruktúrájának fontos elemei voltak. A biztonságos utazás elképzelhetetlen lett volna a fogadók hálózata nélkül. Mindemellett bérbeadásuk rendszeres bevételt is jelentett az uradalom számára. A nagy uradalmi építkezések korszakában ezért számos fogadó épült. Arra törekedtek, hogy lehetőleg minden településen üzemeljen egy-egy vendégfogadó – sőt, adott esetben a fontos utak mentén fekvő pusztákon is.
FELLNER JAKAB már pályája elején épített vendégfogadókat, majd befutott főúri építészként is megbízták ilyen – kisebb jelentőségűnek számító – építkezésekkel. Az uradalmi építész feladatai között nemcsak rezidenciák és templomok, hanem efféle gazdasági épületek létrehozása is szerepelt. Mai tudomásunk szerint nem kevesebb, mint 33 település vendégfogadóján dolgozott, melyek elsősorban – de nem kizárólag – a tata-gesztesi uradalom területén voltak találhatóak. Gyakran csak átépítési munkákra kapott megbízást, ám ezek között több olyan léptékű is akadt, mellyel teljesen átformálta az adott épület megjelenését.
Fellner Tatán és Tóvároson is részt vett fogadó építésben, de ilyen jellegű munkákon dolgozott például Szomódon, Naszályon, Dunaalmáson, Kocson, Bánhidán, Alsógallán, Tarjánban vagy Vértesszőlősön is. A fogadóépítések általában rutinmunkát jelentettek, ám ettől még az egyes építkezések igen eltérő horderejűek lehettek. A kisebb falvakban vagy akár a pusztákon épített fogadók nyilván nem tartoztak Fellner legmeghatározóbb alkotásai közé, de például a tóvárosi emeletes fogadó már igencsak jelentős alkotás volt, mely mind a mai napig meghatározza a városképet. Erről azonban egy kicsit később…
#Fellner300

A képen a Fellner által épített tarjáni vendégfogadó felmérési alaprajza látható, GÖTT ANTAL építőmestertől, 1791-ből. A fogadó nyolc helyiségből állt, melyek a következők: 1. különszoba; 2. vendéglőrész; 3. konyha; 4. vendég szoba; 5. istálló; 6. szín; 7. árnyékszékek; 8. tornác. Az utca a különszoba (1.) és a vendéglőrész (2.) előtt húzódott.
A rajz mértékegysége a klafter, azaz öl. Ez időben még többféle öl is létezett, a legelterjedtebb mégis a bécsi öl volt, ami 6 Fuss (láb) osztással 1,896 métert tett ki. A Mária Terézia-féle normálértékben pedig 1,89635 méternek felelt meg. (Forrás: a Kuny Domokos Múzeum adattára)