Putyin, München, 2007

Egy újabb érdekes adalék az aktuális orosz-ukrán háborúhoz.
.

Elém került egy videófelvétel, amelyet ugyan ismertem, de már kiment a fejemből, majd kis kereséssel egy kapcsolódó cikk. Ezen a felvételen Putyin világosan elmagyarázza - a 2007-es Müncheni Nemzetközi Biztonságpolitikai konferencián, a megjelent magas közönség üdvözlő tapsától kísérve -, hogy az USA hegemóniára irányuló erőszakos törekvése végül elveszi a biztonságérzetet minden más országtól és a nemzetközi feszültség folyamatos növekedéséhez fog vezetni, amely végül az egyetlen erőközpontot is belülről fogja felemészteni.

Azt gondolom, Putyin már ebben a beszédében világosan elmondta, hogy Oroszország nem fogadja el az egyközpontú világrendet, az USA megkérdőjelezhetetlen hegemóniáját és akaratának rákényszerítését a világra. Csak a bizalomra épülő partneri együttműködést.

Aki akarta, értette.
.

Hogy hogyan nézett ki ekkor a világ?

Mindenek előtt Magyarország egy évvel volt az őszödi beszéd után. Akkor még talán nem egésze értettük, ám 2010 óta mindennél világosabbá vált az EU balra tolódása és ideológiai kettős mércéje. A brüsszeli központú föderatív állam erőltetéséről nem is beszélve.

A német kancellárt már Angela Merkelnek hívták, bár akkor még nem sejtettük, hogy a klasszikusan konzervatív CDU-CSU-ból csinál egy langyos liberális pártot és az intenzív, idegen kultúrájú migrációval tönkre teszi Németországot. De megcsinálta.

Wir schaffen das... 🤟😎

Az oroszok és a németek lelkesen építették az Északi Áramlatot - Schröder volt kancellár milliókat keresett, euróban -, az Északi Áramlat II. építéséről, legalább is a nyilvánosság előtt, szó sem volt. Ahogy senki nem beszélt az Unió elfogadhatatlan függéséről sem az orosz energiahordozóktól. Ellenkezőleg, mindenki az ukránokat kárhoztatta, hogy veszélyeztetik az Unió ellátási biztonságát.

Az USA megszállás alatt tartotta Afganisztánt, Irakot, utóbbiban lázasan keresték Szaddám vegyifegyvereit, de azóta sem találták meg.

Ukrajna egy viszonylag békés ország volt, rejtőzködő nácikkal, az elnököt Jushenkónak, a kormányfőt Tyimoshenkónak hívták, az ő harcuk jellemezte az ukrán belpolitikát; 3 évre voltunk Janukovics megválasztásától, 7 évre a Majdantól és a Krím megszállásától, 15 évre az orosz-ukrán háborútól. [Z]elenszkij ekkoriban fejezhette be felsőfokú tanulmányit.

A NATO és az USA már terjeszkedett a kelet-európai tagállamokban, amire - mint súlyos fenyegető veszélyforrásra - a beszédében Putyin is felhívja a figyelmet.

Szíria egy békés ország volt, nem ismertük az ISIS fogalmát. A világot fenyegető főmumus, a későbbi csendes szövetséges, az al-Kaida volt, bin Laden valahol Afganisztánban vagy Pakisztánban bujkált és szerkesztette a sistergő, zajos, zavart üzeneteit a világ felé, és CIA szakértők százai dolgoztak lázasan a megfejtésén és a forrás hitelesítésén - nevetség tárgyává téve az egész bin Laden történetet. Az amerikai elnököt Bushnak hívták, az alelnököt Cheney-nek. Egy évre voltunk a 2008-9-es világválságtól, amely nekünk is megmutatta az addig viszonylag konszolidáltan működő Európai Unió valódi arcát (értsd: hogyan hagyták a magállamok és Brüsszel cserben, illetve szipolyozták ki a frissen csatlakozott keleti tagállamokat a válságban).

Kaddhafi még élt, de már értésére adták, hogy nixt ugri-bugri, nincs kiszállás a petrodollár rendszerből, mert rossz vége lesz. Rossz vége lett. Négy év múlva Kaddhafi meghalt, virágzó országa pedig teljes káoszba süllyedt. Pont úgy, ahogy az USA akarta.

Meg előttünk volt a szmolenszki légi katasztrófa, amely megítélésében a mai napig nincs egyetértés az oroszok és a lengyelek között.

2007-ben debütált az iPhone, kicsivel később az Android, épp csak létrejött a Facebook. Fogalmunk sem volt olyan jelenségekről és fogalmakról, mint netfüggés, véleménybuborék, politikai befolyásolás a hírfolyammal, fake new és fact checker, ahogy még nem volt internetes cenzúra sem. Nem tudtuk, mi fán terem a lájk. Az algoritmus csak a gyakorló programozóknak jelentett valamit...

A Soros NGO-k befolyás nélküli - de már erősödő, ám még viszonylag - marginális szervezetek voltak. A BLM-ről nem is hallottunk. Az amerikai és az európai focipályákon, a Forma-1-ben nem volt térdelés, ahogy szivárványos zászlók sem. Hamilton épp csak debütált a versenyben. Greta Thunberg ekkor kezdett el óvodába járni.

Épp csak túl voltunk a nagy sokkon, miszerint - egy '89-es ENSZ jelentés adta hírül - ha nem állítjuk meg a globális felmelegedést (igen, akkor még globális felmelegedés volt a neve, ma már az ijesztőbb és hatásosabb klímaváltozásra transzformálták, hogy még fenyegetőbb legyen, ám amely valójában pont nem mond semmit, hiszen a klíma lényege az állandó változás), akkor az ezredfordulóra az emelkedő óceánok és tengerek városokat nyelnek el, de végül az óceánok és tengerek 2007-ben sem nyeltek el egyetlen várost sem. Sőt, azóta sem.

Ám a legfontosabb, hogy Putyint senki nem tartotta őrültnek. Még a híres, Újvidéken világra jött, de ekkoriban már MO-on élő NoáR sem nevezte "beteg állatnak". Főleg, mert NoáR épp csak készült a középiskola befejezésére.

Azonban, úgy tűnik, Putyint senki nem is vette elég komolyan sem. A világ nagy bánatára...

Most tessék feltenni a kérdést, hogy mikor is kezdődött az orosz-ukrán háború.
________________________

Kép: What is the Munich Security Conference?
A cikk néhány nappal a háború kitörése előtt, február 18-n íródott
https://inow.info/news/europe/what-is-the-munich-security-conference/

A teljes beszéd (oroszul, angol felirattal):
https://www.youtube.com/watch?v=hQ58Yv6kP44

Kapcsolódó írásom - Maraton életre-halálra
https://www.facebook.com/mernyo/posts/5210369189014075