A labdarúgó vb kapcsán annyian akarnak kiállni ilyen vagy olyan csoportok mellett, hogy az ember csak kapkodja a fejét.
Néha nem is egyértelmű, hogy egyes csapatok focizni vagy demonstrálni érkeztek Katarba.
Szerintem nem jó politkai, ideológiai kérdéseket a pályára vinni.
Ne legyenek illúzióink, itt ugyanis valójában politikai ügyről van szó, csak másképp próbálják csomagolni.
Különösen fájó amikor sztárfutballisták, akik a teljesítményük alapján megérdemelten példaképek, hasznos idiótaként – már elnézést – viselkednek ezekben a folyamatokban.
A Belgium-Marokkó (0-2) meccs kapcsán is szeretném a sportot mindentől elválasztani, és gratulálok a marokkói válogatottnak!
Ugyanakkor, ha már vannak olyanok, akik mindenképpen foglalkozni akarnak mindennel, és felvállalták, hogy néhány látványos és egyben teljesen haszontalan gesztussal megoldják a világ összes problémáját, akkor ezek az emberek talán foglalkozhatnának egy kicsit a bennünket érintő kihívásokkal.
A meccs után marokkói bevándorlók gyújtogattak, rongáltak, rendőröket támadtak meg, autókat borítottak fel Brüsszelben. 100 rendőr avatkozott közbe könnygázzal és vízágyúkkal.
A bevándorlók egy újságírót és egy operatőrt is megtámadtak. (Sajtószabadság, hahó, Brüsszel, csak ki kell menni az utcára és szétnézni…)
Belgiumban a marokkói bevándorlók száma 600.000-800.000 közötti, a 18 éven aluliaknál a marokkóiak aránya közelíti a 10 százalékot.
Egyébbként Hollandia három városában, Hágában, Rotterdamban és Amszterdamban is balhéztak a meccs után a marokkói bevándorlók.
Látjuk, hogy jól működik a multikulturális együttélés, a bevándorlók szépen beilleszkedtek, és tiszteletben tartják a fogadó ország törvényeit.
A magyar külpolitika alapvetése, hogy mi tiszteletben tartjuk mások döntéseit.
Így bár látjuk, hogy számos nyugat-európai ország bevándorlóországgá kíván változni, és ez a folyamat visszafordíthatatlanul zajlik, mi ezt tiszteletben tartjuk, ha ezt akarják, csinálják.
Csak annyit kérünk, tartsák tiszteletben, hogy Magyarország más utat választott.
Mi nem szeretnék azt átélni, hogy ha a magyar csapat kikap egy afrikai válogatottól, akkor bevándorlók „örömükben” felgyújtják Budapestet. Tudom, hogy nehéz velünk, furcsa vágyaink vannak meg minden, de mi ebből kimaradnánk, kellő tisztelettel.