“Tisztelt” Ház?!
Stílus és felelősség

Még a nyáron történt az eset. Egyik gyermekem a Balatonon töltött néhány napot egy barátjával. Várták a buszt egy megállóban, ahol egy táborozó csapat rostokolt velük, 13-14 éves gyerekek.
Aznap parlamenti ülésnap volt, az egyik kissrác nézte a telefonján a közvetítést, többen körüláltták és a “táncolós minisztert” emlegették nevetgélve, bár kiderült, fogalmuk nem volt, melyik tárcáért felel, azt hitték, ő az oktatási miniszter.
Mikor egy fiú odaszólt, hogy ő nem bírja hallgatni a miniszterelnököt, mert ugyanolyan, mint egy rokona, aki csak magát szereti, mindenki mást csak gyaláz, agresszíven vetették oda neki a többiek: “Te, hülye fideszes agyhalott!”.

A srác elnémult, a gyerekem lépett oda hozzá, hogy ne törődjön a többiekkel, csak azt utánozzák, amit látnak a miniszterelnöktől.

A Mi Hazánk frakcióvezetőjének tegnapi megjegyzése elfogadhatatlan. Ám szándékosan nem akarja észrevenni a fától az erdőt, aki az okozatot bünteti csak, azon mélységesen felháborodva, míg a kiváltó ok felett szemet húny.

Magyar Péter kormányfőként olyan minősíthetetlen stílust hozott be a Parlament falai közé, aminek súlyos, az országgyűlésen jóval túlmutató, mindennapjainkat, fiataljainkat is kőkeményen érintő következményei vannak.
Amikor pedig ezt a bántalmazó viselkedésmódot normalizálja és annak tapsol nap mint nap egy felhergelt politikai közösség, amelyet egy ország vezetésével bíztak meg, annak hatása nem egy kormányzati ciklusra szól.

És túlmutat a stílus kérdésén is. A társadalmunk, a fiataljaink lelkét sebzi meg, ki tudja, miképp és mikorra orvosolhatató módon.
A politikusi felelősség egy ilyen időben fokozott, a közbeszéd tereit leuraló “agyhalottazó, trógerező, embertelenező, tarárjárásozó” miniszterelnök elsődleges felelőssége azonban csak annak nem nyilvánvaló, aki nem kívánja a valóságot észrevenni.

Nemzeti érdekünk a mihamarabbi ébredés!