Itt ülök a gépem előtt, a kegyelmi ügy kivizsgálására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság ügyrendjét bogarászom és közben azon gondolkozom, mi lesz ezzel a szegény országgal?

Miközben a kormányzat energiáit leginkább arra fordítja, hogy látványos és hosszan tartó politikai leszámolást hajtson végre - túrja, kutatja, feketére festi a múlt minden mozzanatát és szereplőjét -, olyan drámai jelent élünk, amelyben talpon maradni egy rutinos, távlatosan gondolkozó, higgadt vezetőnek is embertpróbáló kihívást jelentene. És amelyben halasztást nem tűrő döntések, megoldásért kiáltó feladatok özöne szorongatja a nemzetünket.

Víz-és energiahiány, nem csituló háborúk, baljós fegyverkezés, gazdasági válság, fokozódó migrációs krízis és a nemzetállamokat fenyegető leplezetlen birodalmi törekvések - mindez egy ingatag identitású, megtört erkölcsű civilizációban.

És mi történik mindezek közepette ma Magyarországon?

A kormány kormányzás helyett az ellenzék ellenzékeként viselkedik.

Politikai tanulóvezetőként rángatja ide-oda a volánt, átírja a KRESZ-t, az autó minden alkatrészét kidobná, lecserélné, miközben folyamatosan dudál és őrjöngve mutogat a forgalomban. Talán még ittasan is a volán mögé ül.

Biztos, hogy az európai fősodornak nem vagyunk már botok a küllők között, de hogy nagyon rossz úton, őrült tempóban és veszedelmesen robogunk az ismeretlenbe, az két és fél hónappal a választás után már sajnos kimondható…