Van olyan kicsit is tájékozott honfitársunk, aki komolyan elhiszi azt a parasztvakítást, amit naponta hallunk, hogy Magyar Péter és kőprofi kormánya önnön professzionalizmusa következtében “két hét alatt kitárgyalta” a választás után a nekünk járó, ám rég tudatosan visszatartott uniós forrásokat?

Természetesen a választás kimenete mutatja, bizonnyal nem kevesen vannak ezzel így, de hadd rögzítsem itt legalább az utókornak, hogy ez köszönőviszonyban nincs a valósággal.

És mondom ezt úgy, hogy szomorúan látom magam is, sajnos korhadt már belülről alaposan a 16 éven át fennálló politikai struktúra.

De!

Az Európai Unió sosem titkolt, egyetlen célja Orbán Viktor és szuverenista kormányának európai politikából való eltávolítása volt. Ez nem üldözési mánia. Maguk mondták el, sokszor, világosan.

Részükről logikus törekvés is volt, mert személye veszélyes volt és kormánya bosszantó ellenállóképességel rendelkezett a négy kétharmaddal a háta mögött, és ez a fenyegetettség az európai patrióták sikeres megszervezésével naponta nőtt.

Magyar Péter és hatalomba vágyó, jórészt a NER-ből kiugrott csapata - Weber és Tusk irányítása mellett - arra szerződött, hogy kiiktatja őt. És arra, hogy sosem lesz többet Magyarország “bot a küllők között”. Sőt, a magyar politikai rendszert is úgy formálja az Unió képére, hogy ettől kezdve már ne is kelljen tartania senkinek hasonló skandallumtól a renitens keleti tartományban. (lex Orbán, lex Sulyok, ellenzék lefejezése, következik az arányos választási rendszer bevezetése, ami majd törékeny, fogható koalíciós kormányokhoz vezet, mint oly sok európai országban; a Költségvetési Tanács kiiktatásával zöld lámpa az eladósodásnak; a szuverén külpolitika feladása és a globális cégek érdekeinek megfelelő kormányzás - ez a hatalom ára.)

A magyar érdekeket nem feladva, a hétéves uniós költségvetés tárgyalásakor egyébként Orbánék által is hazahozható források így kétségkívül lényegesen gyorsabban, jutalomként, buksisimogatás mellett és nagy csinnadrattával, a “kompetens kormányzás” filmszínházát bemutatva érkeznek majd (!) haza.

Egy dolog azonban biztos, olyan megegyezés köttetett, amelyben a nekünk járó pénzért hatalmas árat fizetünk. Nemcsak ma, hosszútávon.

Az érdemi politikai váltást ellehetetlenítő “rendszerváltás”(értsd: a jogállam lebontása) zakatol, a Tiszánál a kezdetektől adottság, létfeltétel az önálló külpolitika hiánya és alapvető elvárás irányukban a magyar gazdaság püspökfalataihoz való nemzetközi hozzáférés biztosítása, no meg annak a velejáró ideológiai csomagnak az átvétele, ami a birodalmi központ újvallását jelenti.

Ne legyenek illúzióink, ez zajlik ma, a többi üres fecsegés, zs-kategóriás mozi.