EZ NEM KETTŐS MÉRCE, HANEM SZEMÉLYRE SZABOTT DEMOKRÁCIA! ️

Lassan mondom, hogy a bukott narancsosok is megértsék: amikor a tehénkeretes Házvezetőnő kivagyi stílusban kioktatja a narancsos képviselőket, hogy ne mutogassanak, ne csapkodjanak és ne kiabáljanak közbe, AKKOR PONTOSAN AZT TESZI, AMIT EGY FELELŐS HÁZVEZETŐNEK TENNIE KELL. Ezek az emberek megbuktak. Szóval maradjanak szépen a fenekükön, és viseljék el a vereséget deréktól lefelé. ️

És nekem ne gyertek azzal a primitív érveléssel, hogy „DE HÁT A SZINISZTERELNÖK KÖZBEN ÚGY MUTOGAT, MINT EGY TÚLPÖRGÖTT FORGALOMIRÁNYÍTÓ!” Jaj, istenem, hát persze hogy mutogat. NEKI VAN MIRE. A bukott narancsos ujja csak céltalanul hadonászik a levegőben, a Kedves Vezetőé viszont kijelöli a nemzet következő tartózkodási helyét. Kívülről esetleg ugyanaz a mozdulat. KÖZJOGILAG VISZONT TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ! ☝️

Szóval részemről teljesen rendben van, hogy a tehénkeretes Saller Házvezetőnő a bukott narancsosokat már egy fél szemöldökmozdulat után lekeveri, a Sziniszterelnököt pedig hagyja szépen kibontakozni. EZ NEM RÉSZREHAJLÁS, HANEM SZEMÉLYRE SZABOTT DEMOKRÁCIA. A bukott narancsosnak fegyelem kell. A Kedves Vezetőnek tér. Az egyiknek csönd, a másiknak akusztikai szabadság. A rendszer pedig attól igazságos, hogy nem mindenkivel ugyanúgy bánik, hanem MINDENKIVEL PONT ÚGY, AHOGY A RENDSZERVÁLTÓK ELVÁRJÁK. ️

És ezért is imádom annyira Sallert, amikor rezzenéstelen arccal végignézi az egészet. Ő ÉRTI A FINOM KÖZJOGI KÜLÖNBSÉGET. Tudja, hogy a szabályokat nem lehet ész nélkül, mechanikusan mindenkire ugyanúgy alkalmazni, mert akkor még a végén ugyanaz vonatkozna mindenkire, és abból beláthatatlan demokratikus anarchia lenne. A bukott narancsosnak rendreutasítás jár, a Kedves Vezetőnek türelmes kivárás. Az egyiknél elveszik a szót, a másiknál megvárják, amíg természetes úton elfogy belőle. ️