MEGCSINÁLTA!!! MEGINT HAZAHOZTA A BRÜSSZELI PÉNZEKET!!! ÉS MÉG CSAK HÉTFŐ VAN!!!

Én már biz’ Isten nem tudom követni ezeket az uniós forrásokat. Hetente kétszer hazajönnek, néha háromszor, aztán mire megszoknám, hogy itthon vannak, HUSS, MÁR MEGINT NINCSENEK ITTHON. Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, de szerintem a bukott narancsosok keze van ebbe a folytonos pénzvándorlásba, de most nem is ez a lényeg... Hanem, hogy a KEDVES VEZETŐ ISMÉT HAZAHOZTA! ️

És a legszebb az egészben, hogy a Sziniszterelnök sose keres kifogásokat, nem azt mondja, hogy „ áhhh ezt már múlt kedden hazahoztam”. MEGY ÉS HAZAHOZZA ÚJRA. Ha kedden eltűnik, szerdán visszahozza. Ha csütörtökön megint nincs, pénteken megint megszerzi. Ha hétvégén valaki suttyomban visszacsempészi, hétfő reggelre már megint itt van. ️

És most, a brüsszeli pénzek huszonhatodik történelmi hazahozatala után, először érzem igazán: MOST MÁR TUTI ITT MARADNAK. De most komolyan: már hova mennének el újra? Annyiszor hazahozta a Kedves Vezeőt őket, hogy teljesen értelmetlen lenne a pénzek részéről újra átlépni az országhatárt.

Ráadásul ezúttal a Sziniszterelnöknek még különösebb energiabefektetésre sem volt szüksége. Más államfők ehhez hónapokig tárgyalnak, delegációkat küldenek, memorandumokat írnak, éjszakába nyúló csúcstalálkozókon alkudoznak. Neki elég volt leülni, belekanalazni egy krémesbe, és összemaszatolni fehér habocskával a szája szélét. Mire lenyalta volna, a brüsszeli pénzek már elindultak hazafelé. ️

És milyen gyönyörű, milyen fájdalmasan közép-európai ez a pillanat! Minden benne van a 20. század zavaros történelméből: Tito villája, a Bledi-tó, egy magyar cukrászról elnevezett krémes, a Sziniszterelnök szája szélén a fehér hab, és valahol a háttérben egy újabb rakomány brüsszeli pénz, amely már megint hazafelé tart. ️

És én most már tényleg csak egyet kérek tőle: EGYEN, KEDVES VEZETŐ! EGYEN MÉG EGY KRÉMEST! Ha egy szelet mellett ennyi pénzt sikerült hazahozni, bele sem merek gondolni, mi történne egy teljes tortánál.