Két ember. Sok szempontból hasonló, de mégis mennyire különböző. Egy világ választja el őket. Most épp szó szerint, de az élet minden pillanatában.
És ahogy odatesszük őket egymás mellé, a két képet, a két embert, a kétféle megnyilvánulást, a két világot, a két világnézetet... azonnal szembeötlik ez a különbség.
Kapu Tibor tökéletes választás a neki jutott történelmi szerepre: Magyarország (újra)felrakása napjaink egyik leginnovatívabb területe, az űripar/űrszektor térképére. Nagyon okos, makk egészséges, higgadt, humoros, barátságos és szerény.
A maga területén Azahriah is kimagasló. A popsztárság kvintesszenciája, erre született, színpadra termett.
De míg egyikük az értelmiségi szakma létező csúcsa, ám mégsem kotyog bele a közéletbe, addig a másiknak érettségije sincs, mégis mások értelmi képességeiről ítélkezik, a nullához konvergáló tudással.
Az ún. Dunning-Kruger hatás egy pszichológiai paradoxon: a fölény illúzióját írja le. Azt a kognitív torzítást, amikor egyes emberek hozzáértése minél alacsonyabb szintű egy feladattal, szakterülettel kapcsolatban, annál inkább túlbecsülik a tudásukat, hozzáértésüket. Rendre kinyilatkoztatásokat is tesznek, "megajándékozva" a világot saját nagyszerűségükkel. Alacsony kompetencia-szintjük, ignoranciájuk mellé párosuló nagy önbizalmuk, magabiztosságuk közepette nem veszik észre, nem értik meg saját hibáikat, ettől pedig még jobban megerősödnek saját felsőbbrendűségükben. A valódi hozzáértőknek ezzel szemben nincs belső késztetése mások állandó kioktatására, saját maguknak pedig folyamatosan kérdéseket tesznek fel.
A két sikeres fiatalember esszenciális kivonata a két politikai oldalnak. (Úgy, hogy Tibor egyébként apolitikus. Egyszerűen csak a normalitás csúcsát képviseli.) Mindketten tökéletesen ráillenek a Dunning-Kruger görbére. Csak annak más-más pontján...