Egy mondat az apaságról

Apának lenni jó, nem is tudod mennyire, amíg kezedbe nem veszed a csöppséget, közvetlenül a szülés után, amin természetesen jelen vagy, mert szükség van rád, és ez a két dolog ettől kezdve állandó lesz: jelen vagy, de nem csak azért, mert szükség van rád, hanem azért, mert a gyerekkel lenni jó, jó dolog fürdetni, etetni, pelenkázni, altatni, fogni a kezét amikor járni kezd, és jó érzés, amikor megtanítod mindenre, ami fontos, a biciklizéstől kezdve a szappanbuborék fújásán át a cipőfűzésig, közben pesrze te is tanulsz, megtanulod önmagadat, felépíted újra a világot, amiben eddig éltél, mert a gyerek a te tükörképed, ezt főleg a hisztiknél fájó kimondani, de hát te vagy a minta, a példakép, a nagy fehér főnök, aki mindent megold, ezért néha be kell vallanod, hogy hibáztál, sőt, ha arra kerül sor, elnézést is kell kérned a gyerektől, aki ezt gyaníthatóan kamatoztatni fogja a felnőtt életében, és értékelni is fogja, akácsak azt, ha nem lógsz folyton a nyakán, de folyamatosan és visszafogottan figyelsz rá, valamint nem neveled őt állandóan, csak vele vagy, de kivel is lennél, ha nem vele, végtére is az apja vagy, és ez jó, mert apának lenni jó.