A történelem meglehetősen kíméletlenül bánik az átmeneti figurákkal, a nemzeti emlékezet pedig még kíméletlenebbül. Szerepük rövid, hálátlan és dicstelen, és viselhetnek amúgy bármennyire magas tisztséget, alig hagynak valami nyomot maguk után. Még azok is, akik egyszerre nem is egy magas tisztséget viselnek; hiszen egy emberöltőnyi ideje Grósz Károly ugyanakkor volt az MSZMP főtitkára, amikor magyar miniszterelnök is. A feladat, melynek megoldásával megpróbálkozott, először lehetségesnek tűnt, aztán az ő számára lehetetlennek, utána pedig már mindenki látta, hogy objektíve lehetetlen.