A morgósi temetőben

Nagyapám sírján ülök
a nyíregyházi
morgósi temetőben.

Amott egy bukszusbokor
boldogan terpeszkedik.
Itt kinőhette magát,
nem nyesik hajtásait.

Nagyapám sírján ülök,
őseim földjén
egy szürke betonlapon.

Kivágott cseresznyefa
földre ledöntött törzsén
ült így egykor Nagyapa,
befelé nyelte könnyeit.

Szélsőség Rémuralma
álmait ölte,
napjait meggyötörte.

Nyaranta begyűjtöttem
világa maradékát,
holnap is abból élek,
gyóntatom halottait.

Őseim, rokonaim
táplálják itt
fák, bokrok gyökereit.

Könnyező Máriával
Ratkó hűséges népe
gyógyfüvek illatával
kelt minket új életre.

Maradnom kellene még,
átvirrasztani
holtakkal az éjszakát.

Látnám, hogy sejlik föl
a mélyből sok kicsi láng.
Hallanám, hogy morajlik,
mordul a lenti világ.